Hogy elég volt Orbánból és a Fideszből, az nem kérdés. A kérdés az, hogy 2014-ben lesz-e alternatíva. Most nincs.                                                                                                                                                                     

Igazuk lett azoknak, akik 2010-ben azt mondták, hogy jó lesz a Fidesz-kétharmad, végre megmutathatják mit tudnak, nem lehet többé másra hivatkozni. A hivatkozás ugyan megmaradt - a korábban független jegybankra, az EU-ra, az IMF-re, az imperialistákra, a (pénz)tőkésekre, a szelvényvagdosókra, az időjárásra, a Jóistenre -, de megmutatták, hogy mit tudnak. A második Orbán-kormány voluntarista dilettantizmusa a csak a szocializmuséhoz hasonlítható butaság, középszerűség és cinizmus diadala.

Ahogy akkor, a potentátok kiválasztása most is a lojalitás, a tehetségtelenség és a hozzánemértés megfelelő kombinációjának a megkeresését jelenti.  Ahogy annak, úgy ennek a rezsimnek is olyan káderekre van szüksége, akik hisznek a vezérben, nem túl okosak, és a lehető legkevésbé értenek ahhoz, amit feladatként rájuk bíznak. Ha egy ilyen embert kellően magas - az adottságaihoz és képességeihez képest túl magas - pozícióba helyeznek, az körömszakadtáig fog küzdeni a rendszerért. Hiszen annyira azért nem buta, hogy ne értse, normális körülmények között ő soha nem élvezhetne akkora hatalmat, presztízst és jólétet, mint ami a  kontraszelekció eredményeként adatott neki. És természetesen az ilyen káderek serege válik a rendszer stabil oszlopa-szerep mellett a rendszert folyamatosan leépítő erővé is, hiszen hozzánemértésük naponta szüli a rossz döntéseket, amelyek már pár év alatt nemzeti szinten pusztító hatású folyamatokká állnak össze, és ezt előbb-utóbb a nép is észreveszi.

A bizonytalan polgárság

Itt tartunk most. A nép nagy része, a választóközönség háromnegyede már elég régen észrevette, hogy ez így nem mehet tovább. Az, hogy vannak békemenetelő hívek, az egy dolog, mindig, minden rezsimnek voltak, vannak és lesznek elvakult hívei, akik a rajongásban próbálják megtalálni életük értelmét, mert úgy érzik, hogy egyedül nem képesek úrrá lenni az előttük álló valódi életfeladatokon. Ez teljesen normális minden időben és minden oldalon, mint ahogy az is normális, hogy nem ők döntik el a választások kimenetelét. És természetesen nem is az MSZP, a DK, az LMP, a Jobbik, vagy az Együtt, stb. mellett a végletekig kitartó rajongók.

A választások kimenetelét a szavazópolgárok bizonytalannak nevezett 40-50%-a - illetve a közülük szavazni is akaró 15-25% - dönti el. Ők azok, akik nem érzelmi alapon próbálják megközelíteni azt a fontos kérdést, hogy kire bízzuk az ország vezetését a következő négy évben. Véleményem szerint ez az 1-2 millió választó nagyrészt egybeesik azzal a társadalmi csoporttal, amelyet ma Magyarországon polgárságnak lehet nevezni. Nem állítom, hogy csak ők a szabad, öntudatos polgárok, és azt sem, hogy minden bizonytalan választó szabad, öntudatos polgár. Nyilván vannak magukat joggal ekként definiálók a Fidesz, az MSZP, az Együtt, a Jobbik, stb. szavazótáborában is, mint ahogy nyilván vannak a definíciónak nem megfelelők a bizonytalanok között is. Annyit állítok csupán, hogy érzésem szerint ennek a 1-2 millió választónak a jó része olyan polgár, aki a maga kezében szereti tartani a sorsa feletti kontrollt, aki nem egy vezérért, vagy eszméért akar rajongani, hanem egy tehetséges, okos, hiteles és alkalmas vezetőt akar látni a hazája élén.

Nos, ennek a polgárságnak a szemszögéből tekintve 2014-et, teljes reménytelenség látszik a következő választáson és az azt követő ciklusban. Orbánnak és a Fidesznek mennie kell, ráadásul a saját érdekükben addig, amíg mi, békés polgárok vagyunk többen, akik elvetjük az erőszakot és az erőszakos számonkérést. Rutinszerűen kapjuk az ajánlatot az ellenzék híveitől a ma már egészen számos pártfelhozatalból, hogy tessék választani, vannak itt elegen, akik a Fidesz menesztését kívánják. Persze a terveik és céljaik ki is merülnek ebben: Orbánnak mennie kell.

Rendben, és mi lesz utána? Ki fog kormányozni, milyen vízióval és milyen eszközökkel, milyen célokat követve és mekkora hitelességgel a tarsolyában? Különböző okokból, de itt már egy fokkal sincs a Fidesznél előrébb az ellenzék megannyi pártja.

MSZP?

Már a kérdés is komolytalan. Túl jól emlékszünk a 2010 előtti állapotokra ahhoz, hogy az általunk ismert, és megújulni láthatóan nem akaró MSZP-re ebben az életben többé ne szavazzunk. Nincs az az érv, ami meggyőzhetne az ellenkezőjéről. Mindaz, ami igaz a Fideszre, az igaz az MSZP-re is, annyi különbséggel, hogy mivel ők hosszabb ideje űzik a bolsevik hatalomgyakorlást, így az eszközrendszerük már kifinomultabb, mint a Fidesz "elefánt a porcelánboltban"-stílusa, cserében még azt a pozitívumot sem lehet elmondani róluk, amit a Fideszről igen. Nevezetesen, hogy lenne bármiféle víziójuk hazánk jövőjéről, túl azon, hogy nekik személy szerint lesz biztos megélhetésük valami aktuális mutyiban. Persze a Fidesz már ez ügyben is "megnyugtatóan" zárkózik fel a nagy előképhez, a Puch-Simicska Holding közel kétévtizedes stabil működése azért sokat tett az egymáshoz hasonulásért. Aki ma azt mondja, hogy nem szereti, amit a Fidesz csinál, és ezért akar az MSZP-re szavazni, azt vagy becsapták, vagy maga csapja be saját magát. Aki látta Mesterházy előadását az MSZP legutóbbi kongresszusán, az legalább annyiszor temethette az arcát lemondóan a kezébe, és mondogathatta magában, hogy "Te Atyaúristen!" mint az, aki megnéz egy Z-kategóriás ócska filmet, ami egy sikeres alkotást próbál másolni. Ha a Fidesz-kormányzás a középszerűség diadala, hát nem is tudom, minek nevezzem ezt az amerikai előválasztási kampányesemény-paródiát. Fiatalosra nyírt frizura, mesterkélten lendületes fejmozdulatok, kényszeredett műlazaság, betanult ripacskodás, és mindeközben nulla tartalom, nulla ész és nulla hitelesség. Nincs olyan kép a videóban, amit ha kimerevítünk ne fogna el minket a hangos röhögés és szánakozás ennek a szegény, középszerű MLM-értékesítőnek a küszködése láttán, aki a hírek szerint pusztán a vak véletlen folytán politizál ma éppen az MSZP-ben és nem a Fideszben. Van tehát egy velejéig romlott, erkölcstelen és buta párt, az élén egy kicsi ólomkatonával, a zászlójukra pedig az van írva, hogy "Csökkentsük az élelmiszerek és a közművek ÁFÁ-ját, és a Haza fényre derül!" Folytassam? Nincs értelme.

Jobbik?

Ezt talán túl hosszan nem kell magyarázni. Miközben a Jobbik mindent megtesz a primitívség látszatáért, nem gondolnám, hogy azzal a gonosz szándékkal fekszenek es kelnek, hogy legszívesebben kiirtanák polgártársaik jelentős részét vallási, vagy etnikai alapon. Elkeseredett, bizonytalan, és legfőképp nem túl okos emberek gyülekezete ők. Feltétlen érdemük ugyanakkor a magyar demokrácia szempontjából, hogy a közbeszéd tárgyává tettek olyan mélyben lappangó, fontos, de korábban tabunak számító, ugyanakkor társadalmunk alapjait rohasztó kérdéseket, mint a cigánysággal való együttélés nehézségei, az egykori kommunista bűnösök megbüntetése, stb. Legitimek a kérdésfelvetéseik, fontos magyar választói csoportot képviselnek ők - akikről senki más nem akar tudomást venni -, de a kormányzáshoz azért ez nagyon kevés. Sokszor van az az érzése az embernek, hogy a Fidesz buta, középszerű mamelukcsapata fénylő fáklya némelyik jobbikos képviselőhöz képest, persze ha bejön a képbe a fideszesek erkölcstelensége és cinizmusa is, akkor azért a jobbikosok jönnek ki győztesen az összehasonlításból. A polgárság számára mindenesetre biztosan nem opció a rájuk való szavazás.

LMP?

Nem kezdem úgy a jellemzésüket, hogy romlatlanságuk okán még ők a legvállalhatóbbak a parlamenti pártok közül, mert itt hagyná abba a kedves Olvasó. Lehet ugyanis igaz a fenti állítás, csak ne árnyékolná ezt be egy egészen elképesztő dilettantizmus, ami minden cselekedetüket és megnyilvánulásukat áthatja. Ha nem látszana világosan, hogy még a saját kicsi szervezetüket sem képesek nem hogy hatékonyan, hanem sehogyan sem működtetni, hogy káderpolitikájuk és a tagjaik és testületeik közötti együttműködés szinte semmiben nem különbözik az őket körülvevő kelet-európai valóságtól. És akkor még nem beszéltünk arról a zavaros zöld-kommunista-anarchista "ideológiáról", amire próbálják az üzeneteiket felfűzni. Jószándékú, kedves kis csapat ők, csak Isten őrizz, hogy valódi feladatot, vagy kormányzati felelősséget kapjanak a választópolgároktól. Jópofa, hogy vannak az Országgyűlésben, akik alkalomadtán megjelenítik a diákok, a civilek üzeneteit egy röpke performansz keretében, de annál azért ma sokkal nagyobb a baj Magyarországon, hogy ez elég legyen a megoldáshoz. És különben is, mégis milyen párt az, amelyik a legtöbb időközi választáson nem tud jelöltet állítani? Viccpárt? Valami olyasmi.

PMP?

Talán róluk a legkönnyebb nyilatkozni. Mindazokat a problémákat, amelyek az LMP kapcsán felmerülnek még megfejeli az elutasításukat alátámasztó legfőbb érv. Feladva az LMP alapdokumentumaiban lefektetett elveiket, mely szerint hazánk Simicska-Puch Holding által megkomponált és vezényelt mesterséges megosztottságát és a megosztottságot élvező és kiaknázó Fideszt és MSZP-t egyaránt elutasítják, helyette máshogyan, értékalapon próbálnak meg a politikához közelíteni, ők azért váltak ki az LMP-ből, mert nem tudták elfogadni pártjuk legfőbb demokratikus testületének a döntését. Azt a döntést, amely éppen arról szólt, hogy nem adják fel az elveiket, és nem dörgölőznek a szocialistákhoz azzal a jelszóval, hogy Orbán ellen mindent szabad, mert ő maga az ördög. Szóval minden rossz, amit az LMP-ről el lehet mondani, az rájuk is érvényes, viszont az a kevés jó, ami az LMP-t jellemzi, az rájuk már nem igaz. Ha van mégis bármi pozitívum velük kapcsolatban, az talán az, hogy elvitték magukkal az LMP-ből a sok elvtelen mellett az egyik Chávez-rajongó főkommunistát, ezzel is egy minimális esélyt adva az LMP-nek arra, hogy ha összeszedi és megfeszített kemény munkával elkezdi megszervezni magát, akkor vállalható párttá váljon. Erre persze minimális az esély, de az elvtelenek és a főkommunista nélkül a nullánal ma már egy egész kicsit nagyobb.

DK?

Gyurcsány, Molnár, Vadai, Bauer es társaik? Na ezt, biztosan nem kell túlmagyarázni. Világos, hogy az MSZP romlottságával, erkölcstelenségével, butaságával és víziótlanságával szemben szerettek volna ők valami mást csinálni, csak hát ehhez szükség lenne erkölcsökre, észre, vízióra, és mindenekelőtt hitelességre meg tisztaságra. Itt meg is bukott a kísérlet, ahogyan az MSZP, úgy ők sem lesznek soha opció a polgárság számára.

Együtt 2014?

A nagy álom, a nagy lehetőség? Nem nekünk. Az a párt, amelyik úgy próbálja megszólítani a közepet, sőt akár a kiábrándult egykori Fidesz-szavazókat is, hogy társelnökként egy láthatóan minden elvi és erkölcsi alapot nélkülöző, egykori Gyurcsány-államtitkár, hetekkel ezelőtt még MSZP-tag hasbeszélőt, egy szakszervezeti vezető, bizonyára jószándékú, de maximum középszerű katonát, és egy párezres fővárosi szubkultúrát képviselő hivatásos "civilt" választ meg? Mind a mai napig meg nem választott, csak a nép felett lebegő miniszterelnök-jelöltje pedig az a Bajnai, akivel még az lenne a legkisebb gond, hogy a nagy visszatérő beszédét olyan sírós hangú kisfiúként adta elő, hogy még aki a legnagyobb jószándékkal állt hozzá, az is csak azt ismételte magában, hogy "Én kérek elnézést..."? Az a Bajnai, aki minden bizonnyal egy tehetséges, okos, képzett és jószándékú középvezető, de vízió és karizma híján olyan messze van egy sikeres és hatékony elsőszámú politikai vezetői szereptől, mint Makó Jeruzsálemtől? És aki emellett még erkölcsi integritását és hitelességét is alaposan aláásta akkor, amikor a saját kormányába ültette azt a válogatott MSZP-brigádot, akik nevei hallatán jóérzésű ember minimum összeszorítja a fogát, esetleg még káromkodik is egy rövidet? Az a Bajnai, aki úgy beszél most politikai középről, polgári demokráciáról és kapitalizmusról, hogy pár éve még kamerák kereszttüzében énekelte egy MSZP-kongresszuson az Internacionálét? A huszonegyedik század elején, az Európai Unióban, annak is a keleti végein? Meg aki egy PMP-s chávista kommunistával egyezteti a gazdaságpolitikai programját, és amely egyeztetésről a chávista kommunista elégedetten nyilatkozik, mert szerinte hasonlóak a céljaik? Miről beszélünk? Hogy ő ma a legkisebb rossz, és ezért szavazzunk rá? Hogy akkor majd olcsóbb lesz a tojás? Na ne velem!

4K és egyéb feltörekvő baloldali mozgalmak?

Ami látszik belőlük, az alapján úgy tűnik, hogy olyasmik szeretnének ők lenni, mint az LMP, vagy a PMP, csak még náluk is dilettánsabbak. Választói szempontból szóra sem érdemesek.

Bokros?

Illetve a folyton csak lebegtetett, de soha meg nem alakuló pártja? Nem hiszem. Komoly szakembernek tartom Bokrost, azon kevés magyar politikusok egyike ő, aki számomra még mindig szakértelmet és hitelességet képvisel. Csak önmagában ez is kevés. Ha olyan egyszerű lenne az élet, mint azt Bokros feltétlen hívei hiszik, akkor nem kellene mást tenni, mint kiválasztani az ország öt legokosabb makroközgazdászát és öt legokosabb alkotmányjogászát és rájuk bízni a kormányzást a következő húsz évre. De nem ennyire egyszerű az élet, és nem ennyire egyszerű a politika. A demokratikus politikához alulról építkező, civil, polgári mozgalmakra van szükség, és vezetőkre, politikusokra. Ahogy Bokros az MDF-fel sem tudta ezt produkálni, úgy tartok tőle, hogy bármilyen pártot alapít, azzal sem fog sikerülni.

Fodor, vagy Kuncze és a haverok?

Annak a sokszorosan levitézlett, kicsavart és teljesen félreértelmezett szociálliberalizmusnak a képviselői, akik legfőbb történelmi bűnükként bolsevik magatartásukkal megalapozták, hogy Magyarországon évtizedekre szitokszóvá váljon a liberalizmus? Akik úgy "liberálisok", hogy aki kicsit is mást gondol, mint ők, azt ugyanúgy kirekesztik az általuk definiált "demokraták" soraiból, mint a többi szélsőség az aktuális ellenségét? Ne viccelődjünk kérem, fontosabb dolgokról van itt szó. Sok-sok évük volt nekik a bizonyításra, és nem sikerült a mutatvány. Elvesztették az összes egykori szavazójukat, ideológiájuk pedig méltán került a politikai szemétdombra. Az ugyanis nem koherens, fenntartható politikai ideológia, hogy mi azért vagyunk demokraták, és jobbak, mint a többiek, mert a Jóisten nekünk adta a definiálás jogát, így aki bármiben nem ért velünk egyet, az egy rosszarcú, gátlástalan fasiszta. Legfőbb társadalmi programunk pedig nem az, hogy liberálisként elfogadjuk a társadalom sokszínűségét, és küzdünk annak fennmaradásáért, hanem az, hogy követeljük, hogy mindenki hozzánk hasonlóan nihilista álláspontot vegyen fel, és megtagadjuk és kirekesztjuk mindazokat, akik bármiféle értékrendet vallanak, ami a mi nihilista értékrendünktől különbözik. Ha ez a társaság valóban demokrata lenne, akkor megértené, hogy a magyar társadalom demokratikus módon kinyilvánította, hogy nem kér már belőlük. Ettől még gondolhatják magukról, hogy ők a legrendesebb emberek e hazában, rajta, bontakozzanak ki és kamatoztassák a tehetségüket végre az élet valamely más területén. A politikában nem nagyon kiváncsi már rájuk senki, és csak magukból csinálnak hülyét az állandó előtérbe tolakodásukkal.

Polgári alternatívát akarok

Így látom a helyzetet, és meggyőződésem, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. Biztosan sokan nem értenek egyet velem, de az az érzésem, hogy sokszázezren vannak azok a polgárok, akik hozzám hasonlóan ebben a pillanatban azt gondolják, hogy ha így mennek tovább a dolgok, akkor nem fognak tudni kire szavazni 2014-ben. Nem fogunk a legkisebb rosszra szavazni, erről a stratégiáról húsz év alatt sokszorosan beigazolódott, hogy a szakadékba vezet. Ez az ország ma olyan mély válságban van, hogy itt nem lehet tovább semmilyen rosszal kísérletezni, még a legkisebbel sem. Itt okos, értelmes, tisztességes, szabad, öntudatos polgárokra van szükség, akik megszervezik magukat és végre versenybe szállnak a hatalom megszerzéséért. Képzett, művelt, világlátott polgárok, akik a magánszférában, versenykörülmények között már letettek valamit az asztalra, csak ők lehetnek képesek arra, hogy hazánk sorsát egy kicsit jobb irányba fordítsák. Rajtuk kívül persze kell még ehhez az egész társadalom együttműködése és tenni akarása, a magyarok különböző csoportjainak a kiegyezése egymással és az elindulás egy közös irányba, ahol nem arra fecséreljük az alkotó energiákat, hogy egymást marjuk, hanem közösen építünk egy mindannyiunk számára lehetőségeket biztosító boldogabb országot.

Olyan pártra akarok szavazni, amelyik nem azt kéri tőlem, hogy gyűlöljem a polgártársaimat, és amelyik nem azt hazudja nekem, hogy ha rá szavazok, akkor minden magától rendben lesz. Olyan pártra akarok szavazni, amelyik előre figyelmeztet mindenkit, hogy például fel fogja emelni a nyugdíjkorhatárt, hogy többet fog költeni az oktatási rendszerre és az egészségügyre, és ehhez a pénzt a nem elsődleges állami kiadások megszüntetésén, és a politikai korrupció üldözésével fogja előteremteni. Elegem van a hazugságokból, a hülyének nézett tömegeknek címzett demagógiából, a celebpolitikusokból, a jól ismert fizetett megmondókból, az értelmiség azon részéből, amelyik az elmúlt húsz évet ugyanolyan lelkesedéssel játszotta végig a politika mocsarában fetrengve, mint a Simicska-Puch Holding összes többi alkalmazottja és részvényese. Őszinte, tisztességes beszédet akarok hallani hétköznapi, szabad, öntudatos, hiteles polgárok szájából.

Ha nem lesz ilyen alternatíva, akkor a polgárság számára 2014 teljesen reménytelen. Akár marad Orbán és a bolsevik kommunista Fidesz, akár a Puch-Simicska Holding másik divíziója veszi át a kormányrudat, nincs különbség. Ezzel a politikai osztállyal csak a reménytelenség és a kilátástalanság örök.