Az Idősügyi Tanács tegnapi ülésén Orbán Viktor meglepő kijelentést tett.  Azt ígérte, hogy ő személyesen fogja eldönteni minden egyes érintett közalkalmazott esetében, hogy az illető dolgozhat-e nyugdíjasként tovább, ha a Kormánynak szüksége van rá.  Ez a fajta kézi vezérlés egy párszáz fős cégnél is tarthatatlan lenne, nem egy 800 ezer főt alkalmazó államnál.  Ha Orbán HR-menedzserkedik, akkor mégis ki kormányoz?

Ha nem személyesen a miniszterelnök mondaná, és nem lenne róla videófelvétel, akkor nem lennék hajlandó elhinni, hogy ez igaz.  Egy közepes méretű európai ország miniszterelnöke HR-középvezetői feladatokat lát el a közalkalmazotti munkaszervezetek helyett.  Ebben az abszurditásban persze a legnyugtalanítóbb az, hogy akkor mégis ki végzi a miniszterelnöki feladatokat?

Az ominózus mondatok a videóban 2:10-től:

A riport leirata (a videóban 1:12-től 2:26-ig):

 R.: - Országosan minden negyedik orvos 62 év feletti. A szakrendelőkben a legrosszabb a helyzet. Az ott dolgozó orvosok 70%-a nyugdíjas korú. Orbán Viktor ma az Idősügyi Tanácson azt mondta, a magánszektorban kifejezetten támogatnák, hogy nyugdíjasokat is foglalkoztassanak. Az állami szektorban viszont nem akarják, hogy kettős juttatás legyen. Ugyanakkor, ahol utánpótláshiány van, a miniszterelnök mérlegelhet.

 

Orbán Viktor, miniszterelnök: - Ott, ahol szükségünk van, hogy maradjon, mert mondjuk nincs elég utánpótlás, majd lesz csak most azonnal nincsen. Ott pedig arra kell figyelni, hogy miután marad, de kettős juttatás nincsen, a korábbi bérénél ne kapjon kevesebbet. Tehát gondoskodni kell arról, hogy a korábban két forrásból kapott egy jövedelmet, most ez megszűnik, tehát meg kell emelnünk a bérét annak, akit nyugdíj után is bent tartunk az állami szektorba, arra a szintre, mint ahogy korábban a nyugdíja meg a bére együtt volt. Mert csak így fair a dolog. Tehát ezeket egyenként szépen végig fogjuk kísérni, erre van egy kis munkacsoportom, én adom a felmentéseket egyenként, látom, hogy melyik ágazatban igaz, hogy szükség van a tovább foglalkoztatásra, melyik ágazatban nem igaz, ennek megfelelően adom meg az engedélyt és egyenként gondoskodunk mindenkiről, hogy  korrekt eljárásban legyen  részesülve.

 

Forrás: MTV Premier

Természetesen már önmagában az aggasztó, hogy nem képes a Kormány olyan szabályozást készíteni, amely előre méri fel a lehetséges hatásokat, előre gondolja végig, hogy milyen következményei lesznek a tervezett szabályozásnak, és előre határoz meg a nem kívánt következmények kezelésére mechanizmusokat.  Az elmúlt két és fél évben persze megszokhattuk, hogy a Kormány valami miatt úgy irtózik a korrekt előkészítéstől, mint ördög a tömjénfüsttől, így aztán sajnos teljesen tipikus, hogy kijön egy átgondolatlan szabály – jelen esetben a közalkalmazottak esetében a nyugdíj melletti továbbfoglalkoztatás tilalma –, amiről a hatálybalépést követően perceken belül bizonyosodik be, hogy tarthatatlan, mert nincs köszönőviszonyban a minket körülvevő valósággal.  Azokkal a körülményekkel nincs köszönőviszonyban, amelyeket fel kellett volna előzetesen mérni, és amely következményekre fel kellett volna készülni, de láthatóan ez valami miatt nem része a Kormány gondolkodásának. 

Szóval megszületik a jogszabály, hatályba lép, kiderülnek a „nem várt” mellékhatások, és beindul az események után való szaladás.  További kapkodás, további előkészítetlen döntések, melyek további „nem várt” hatásokat eredményeznek.  A végeredmény „természetesen” nem az, hogy visszavonják a szabályozást, és megpróbálnak csinálni helyette egy előkészített, jó minőségű változatot, ez esetben ugyanis még azt gondolhatná valaki, hogy a Kormány hajlandó gondolkodni és észérvek alapján felülvizsgálni a saját döntéseit, ez pedig különös módon a Fidesz szerint szintén nem kívánatos.  Marad helyette a dacos ragaszkodás a rossz minőségű, használhatatlan szabályozáshoz, a felmerülő „nem várt” problémák tömegének egyedi kezelésével. 

A tömeges egyedi problémakezelés persze hatékonytalan, lassú, potenciálisan további problémákat generál és sokszor igazságtalan és méltánytalan egyedi döntésekhez vezet.  Végeredményként az ilyen, rossz szabályozásnak a társadalmi hasznossága sokkal kisebb, mint egy tisztességesen előkészített, korrekt szabályozásnak, ami lassabban készül, lassabban bevezethető, de tartósabb és alkalmasabb, és ahol az egyedi problémakezelés nem létezik, mert minden esetre van szabály, amelyet aztán következetesen be is tartanak, mert betartható.  A Fidesz ennek ellenére ezt a fajta rossz minőségű, hatékonytalan, drága, és hosszú távú károkat okozó jogszabályalkotást preferálja, ezt már megszoktuk tőlük az elmúlt két és fél évben.  A dolog eddig úgymond normálisnak, vagy legalábbis megszokottnak tekinthető. 

Az igazán meglepő, vagy újszerű az, amit a miniszterelnök ma saját maga fedett fel, mely szerint túl azon, hogy tudomásul veszi az ilyen rossz minőségű jogszabályalkotást – ahelyett, hogy elutasítaná azt, és olyan kormánytagokkal venné körül magát, akik jobb minőségű jogszabályokat tudnak előkészíttetni –, az egyedi problémakezelést személyesen ő maga végzi.  Ő maga vállalkozik olyan egyedi döntések százainak, vagy ezreinek a meghozatalára, amelyek fel sem merülnének, ha a Kormány jól végezné a dolgát, de ha már így alakult, akkor sem igénylik az ország első emberének a figyelmét és idejét, maximum kormányhivatali osztályvezetői, vagy főosztályvezetői szinten kellene őket kezelni. 

Ha ez komolyan így működik ebben az ügyben, akkor vajon hány másik, ehhez hasonló ügyben vesztegeti a miniszterelnök a drága idejét és figyelmét?  És vajon mennyi ideje és figyelme jut azokra a fontos dolgokra és ügyekre, amelyeket viszont valóban neki kellene végiggondolni és eldönteni?  Csoda ezek után, hogy a hétköznapi ember számára is érzékelhetően rossz minőségű döntéseket hoz a Kormány nap, mint nap?  Nem csoda, hiszen ezek szerint minden apró-cseprő ügyben Orbán Viktor dönt, miközben nincs az a felkészült, zseniális vezető, aki képes naponta több száz egyedi döntést meghozni úgy, hogy azokra kellő figyelem jusson és ezáltal a legjobb döntés szülessen. 

Az emberiség azért találta fel az együttműködést, a specializációt és a szervezetet, hogy a vezetők képesek legyenek sok ember munkáját irányítani, országokat vezetni, anélkül, hogy személyesen, a saját két kezükkel végeznének el minden munkafolyamatot, hiszen ez egy bizonyos méret felett lehetetlen.  Ilyenkor az alkalmas, jó vezető csapatot szervez, olyan embereket válogat maga köré, akiknek a szakmai és emberi kvalitásaiban megbízik, és úgy osztja fel a munkát és a feladatokat, hogy a szervezet egésze összességében ugyanolyan jó, vagy még jobb döntéseket hozhasson, mintha ő maga csinált volna végig minden folyamatot személyesen.  Ehhez persze a vezetőnek szüksége van alkalmas emberekre, kölcsönös bizalomra, és arra, hogy megszervezze a csapata munkáját, világos elvárásokat fogalmazzon meg és világos hatásköröket rendeljen a feladatokhoz, a munkatársai teljesítményét pedig mérje és értékelje. 

Magyarul, vezetni kell a szervezetet, amihez meg persze alkalmas vezető kell.  A kézi vezérlés, a mikromenedzselés az alkalmatlan vezető válságtünete.  Orbán Viktor láthatóan képtelen egy akkora szervezet munkáját irányítani, mint egy közepes méretű európai ország kormányzata.  Ezzel a módszerrel, ahogyan ő gondolkodik a vezetői feladatokról, egy 10-20, de maximum 50 fős családi vállalkozást lehet sikeresen irányítani, nem egy százezreket foglalkoztató modern államot.  Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy miért tart itt az ország Orbán két és fél évnyi „kormányzása” után.  Abba pedig talán jobb, ha bele sem gondolunk, hogy mennyi valóban fontos és az ország egésze számára sorsdöntő ügyben született rossz döntés azért, mert a miniszterelnöknek éppen egy ahhoz hasonló kérdéssel kellett foglalkoznia, mint hogy például a Kaposvári Kórház nyugdíjas sebészét engedje-e tovább dolgozni, vagy nem, és ha igen, akkor milyen fizetésért.