Inoffensus

Töprengek, gondolkodom, igyekszem korlátok nélkül. Általánosítok, véleményt alkotok, és mindezt le is írom. E-mail a szerzőnek: inoffensusblog [kukac] gmail [pont] com

Utolsó kommentek

  • Hozzászólok: @ekat: :-) mondjuk a 'lany' kerdese erdekes. pont ez az ami a polgari vilagban a legkevesbe ertekes elem szerintem,es ami miatt az egesz nem fenntarthato es szerte is fog foszlani,még a gazdag neme... (2018.04.11. 12:04) Polgárok vs. plebejusok
  • ekat: @Hozzászólok: Ja és kiegészítem: amúgy tényleg nem politikai hovatartozás kérdése a dolog, de itthon se a Fidesz, se az MSZP, sem a Jobbik nem elfogadhatóak egy polgári értékrendű embernek. (A többi... (2018.04.11. 11:38) Polgárok vs. plebejusok
  • ekat: @Hozzászólok: Ezek csak látszatdolgok, amiket mondasz.... mondtam, hogy szinte nincs is itthon olyan, aki tudja, mi az. Bár éppenséggel olvasok könyvet mindennap, csak rendesen felöltözve megyek utc... (2018.04.11. 11:28) Polgárok vs. plebejusok
  • Hozzászólok: @ekat: kizaras alatt azt ertem,hogy pl 'a polgari ertekrenddel rendelkezo a fidesszel nem targyal'. a fideszre szavazók tehat sutty,kikerultek a polgari ertekrenddel bírók kozul. en azt gondolom,j... (2018.04.10. 10:49) Polgárok vs. plebejusok
  • BéLóg: @Ma Baker: Szivecske, szívecske, szívecske lályk. (2018.04.09. 14:19) Polgárok vs. plebejusok
  • Utolsó 20

Címkék

1998 (1) 2002 (1) 2006 (1) 2010 (5) 2014 (10) 2018 (4) 4k (1) ady endre (1) aktivitás (1) alkalmatlanság (1) alkotmány (1) államosítás (1) antiszemitizmus (1) baja ferenc (1) bajnai gordon (3) bankszövetség (1) bauer tamás (1) bokros lajos (1) botrány (1) butaság (5) cigányság (1) cinizmus (5) demokrácia (6) diákok (1) diktatúra (3) dilettantizmus (1) dinamika (1) diszkrimináció (1) dk (5) együtt (2) együttműködés (1) együtt 2014 (1) ellenzék (2) elvtelenség (1) erkölcstelenség (4) erőszak (1) eu (2) felsőoktatás (1) fidesz (18) fodor gábor (3) gazdaság (1) gulyás gergely (1) gyurcsány ferenc (5) hadházy ákos (1) hatalom (1) hazugság (5) hétköznapi kultúra (1) hiteltelenség (1) (1) illés zoltán (1) illiberalizmus (1) index (1) jávor benedek (1) jobbik (6) juhász péter (1) kádár-rendszer (2) karácsony gergely (2) kelet (1) kétfarkú (2) kézi vezérlés (1) kiss péter (1) kommunikáció (1) kommunizmus (3) kontraszelekció (1) kormányzás (1) kövér lászló (1) kuncze gábor (2) lendvai ildikó (2) liberalizmus (3) lmp (7) magyarország (14) magyar bálint (1) március 15. (1) márki-zay péter (1) matolcsy györgy (2) mdf (1) média (2) mesterházy attila (2) momentum (3) mszp (9) mutyi (1) nagyvállalat (1) nemzet (2) nemzeti ünnep (1) néplélek (4) ner (3) nolimpia (1) önkény (1) orbán viktor (14) országgyűlés (1) párbeszéd (2) passzivitás (1) pető iván (1) piac (1) pintér sándor (1) pmp (2) polgári liberalizmus (1) polgárság (6) populizmus (4) profit (2) puch lászló (2) radikalizmus (1) rasszizmus (1) regisztráció (2) rendszer (1) rogán antal (1) schiffer andrás (1) simicska lajos (2) statika (1) szanyi tibor (1) szdsz (5) szekeres imre (1) szél bernadett (1) sziget (1) szociálliberalizmus (1) tandíj (1) tek (1) teljesítmény (3) törökország (1) tüntetés (2) választás (6) válság (1) vezetés (1) vlagyimir putyin (1) vona gábor (1)

Linkblog

 A magyar világkép egyik meghatározó eleme a statikus szemlélet.  A magyar ember a világot állandónak, soha nem változónak akarja látni.  Zokon veszi, ha valami változik, legyen az egy hétköznapi apróság, vagy egy országot-világot megrengető jelenség.  Alapvetően emberi és nem speciálisan magyar tulajdonság az állandóságra törekvés, de szembeötlő, hogy a magyar néplélekben ez mennyire egészségtelenül túlzott mértékű lett. 

A magyar ember nem akarja elfogadni, hogy a világnak nem az az alaptermészete, hogy minden változatlan és állandó, hanem épp ellenkezőleg, az a normális, hogy minden folyton változik.  A világunk nem statikus, hanem dinamikus.  A világunkat nem állapotok, hanem folyamatok alkotják.  Magyarok milliói éltek és élnek ma is boldogtalanul emiatt a rossz alapállás miatt, és Magyarország, mint egész, elmúlt százévnyi sikertelenségének is ez a rossz szemlélet az egyik legfőbb okozója.  

Eredendően kudarcra van ítélve a törekvés, ami a világunk természetével gyökeresen ellentétes: állapotok rögzítésére törekszünk és a változás útjába állunk.  A magyar ember nem akarja elfogadni, hogy elmúlik a szerelem, hogy munkahelyek, iparágak szűnnek meg és újak jönnek létre, hogy változnak az adókulcsok, meg a -nemek, hogy változik az országok sikeressége és súlya.  Hogy változnak a zenei stílusok, változnak a tv-műsorok, csatornák mennek tönkre és újak születnek, változik a film és az egyéb művészetek nyelve, változik az építészet, változik az ízlés.  Hogy nem lehet mindig minden ugyanúgy, ahogy eddig volt.

Nem azért, mert nem jó az, ahogy eddig volt, hanem azért, mert az ahogy eddig volt az mindig csak egy pillanatfelvétel.  Az, amire szeretünk állandóként gondolni, az valójában soha nem állandó, csak a fejünkben él egy kiragadott pillanat, egy idealizált állapot, ami a megfigyelést követő másodpercben is más már, mint amire emlékszünk.  Hiszen a világban minden mozog, minden változik, és ez így természetes.  Kinyílnak a virágok, majd lehullanak a levelek, nappal lesz, majd éjszaka, fúj a szél, változik a hőmérséklet, folyik a folyó.  Még a hegyek is mozognak, meg az óceánok, vulkánok törnek ki, szigetek jönnek létre, szigetek süllyednek el.  Forog a Föld a tengelye körül és kering a Nap körül, mozog a Naprendszer és a galaxisunk, ami egy még nagyobb rendszer részeként változik minden pillanatban.  

Ha tehát sikeresek, és ami még fontosabb, boldogok akarunk lenni ebben a világban, akkor adjuk fel azt a törekvést, hogy megőrizzünk egy állapotot, helyette adjuk át magunkat a dinamika csodálatának.  Fogadjuk el, hogy minden mindig változik, és ez így jó és így szép.  Ezek között a körülmények között keressük meg a boldogságunkat egyénként és nemzetként is.  Értsük meg, hogy éppen az a jó a világban, hogy mindig új kihívásokkal nézhetünk szembe, hogy nem kell 40 évig ugyanazt a munkát végezni ugyanazon a munkahelyen, mert nincs olyan tevékenység, amit 40 évig lehet ugyanúgy csinálni.  

Fogadjuk el a változó körülményeket és a változás elleni szélmalomharc helyett az új helyzethez való alkalmazkodásra koncentráljunk.  Fogadjuk el, hogy fölösleges a hibást keresni amiatt, hogy nincs szükség arra a munkára, amire tegnap még szükség volt.  Örüljünk annak, hogy tegnapig végezhettük ezt a munkát, amit szerettünk, ma meg keressük meg azt az új munkát, ami innentől kezdve fog örömöt okozni nekünk.  Fogadjuk el, hogy volt egy Nagy-Magyarországunk, ami nagy volt, szép volt, erős volt, aztán valahogy úgy hozta a történelem, hogy nem tudtuk egyben tartani és szétesett.  Legyünk hálásak azért, hogy a történelem adott ezer évet a magyarságnak arra, hogy jelentős tényezőként beírja a nevét a történelemkönyvekbe.  Ahelyett, hogy a jelenlegi energiáinkat arra fordítanánk, hogy ezt az egykori állapotot akarjuk visszaállítani - akár csak lélekben is, naponta gyötörve magunkat azon, hogy igenis az volt az igazi Magyarország, és micsoda igazságtalanság történt velünk -, inkább arra összpontosítsunk, hogy a jelenlegi körülmények között hogyan tudunk sikert, jólétet, boldogságot, büszkeséget elérni a nemzet egésze és az egyes tagjai számára.

Fogadjuk el, hogy megváltoztak a kamatlábak és az árfolyamok és ez azt jelenti, hogy kisebb lakásba kell költöznünk.  Értsük meg, hogy ugyanúgy, ahogy az eddigi állapot sem tartott örökké, a következő sem fog.  Ne féljünk attól, hogy innentől örökre egy kis lakásban kell majd élnünk, egyszerűen csak értsük meg, hogy most ott kell élnünk.  És közben örüljünk annak, hogy élünk, és van lehetőségünk arra, hogy azon gondolkodjunk, hogy hogyan tovább.

Vegyük észre, hogy a változást magát, a folyamatot, ahogyan megyünk egyik állapotból a másikba, ugyanúgy lehet élvezni, abból ugyanúgy lehet örömöt és elégedettséget nyerni, mint a rögzített és idealizált állapotból.  Sőt, igazán csak így lehetünk boldogok és elégedettek egyénként és nemzetként is, hiszen ez a szemlélet az, ami összhangban áll a világ alapvető természetével.

Az állandóságot és kiszámíthatóságot ne állapotok rögzítésében keressük - hiszen ez eleve kudarcra van ítélve -, hanem az általunk befolyásolható folyamatok között teremtsünk egyfajta rendszert.  Ne egy egykori, vagy egy valamikor elérendő idealizált állapot jelentse a békét és harmóniát, hanem a mindennapi életünkben zajló folyamatok rendje teremtse meg azt.  A reggeli fogmosás, az esti elalvás, a déli, nyugodt ebéd.  Az életünket ne kívülről bástyázzuk körbe állandósággal, rögzített állapotokkal, hanem belülről erősítsük meg az elkerülhetetlen változások elfogadására és kontrollálására való képesség kialakításával.

Lubickoljon minden magyar és a magyar nemzet egésze a változó világ tengerében, ne állni, hanem úszni próbáljunk és közben élvezzük a hullámokat!

Címkék: magyarország dinamika statika néplélek

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://inoffensus.blog.hu/api/trackback/id/tr63338114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ccactus · http://nivo.blog.hu/ 2012.05.25. 09:28:54

"Lubickoljon minden magyar és a magyar nemzet egésze a változó világ tengerében, ne állni, hanem úszni próbáljunk és közben élvezzük a hullámokat!"

Érdekes elmélet, szeretném színesíteni kicsit.

Itt van például a komfortzóna elmélet. Tehát azokat a változásokat mindenki jól viseli, ami az ún. komfortzónáján belül, tehát kiismert, megtapasztalt területeken történik.

Aztán vannak a komfortzónán kívül eső változások, amiért nem rajong senki. Cél: Az emberek komfortzónájának tágítása.

És akkor itt jön be ez a "lubickoljunk a változó világ tengerén" hasonlatod.

Nem mindenki tud úszni. Sőt, a többség nem tud úszni. Vegyünk egy vitorláshajót, ami átszeli az óceánt. Alapvetően csak a kapitány tudja, hogy hová tart a hajó, ha egyáltalán. A legénység elég, ha a saját dolgát tudja. A hajószakács főzzön, a vitorlamester a vitorlákat rendezze, a hajóács a lékeket tömje be... stb.

Ha a kapitány a változó terngeren minden gondját és baját rázúdítaná a legénységre, például hogy nem tudjuk hová megyünk, fogytán az élelem, léket kapott a hajó, akkor abból káosz és pánik lenne. Senki nem a maga dolgával foglalkozna.

Tehát én azt mondom, hogy fent az erre felkent vezetőknek rugalmasan alkalmazkodniuk kell a körülményekhez, jó irányt kell meghatározni a hajónak és felügyelnie kell, hogy tényleg arra haladunk-e biztonságban egészségben.

A felettesnek mindig tompítania kell az őt érő hatásokat az alattuk állók irányába annak érdekében, hogy a saját feladatát senki ne veszítse szem elől.

Szóval igen, alapvetően egyetértek a posztoddal, azzal a megkötéssel, hogy ezt nem lehet 10 millió magyarra alkalmazni, illetve mindenkire más-más mértékben.

Bizonyos cölöpök leverése a biztonság és a kiszámíthatóság érdekében igenis fontos. Akinek tele a zsebe, az könnyen ugrál. Akinek viszont csak kevés jut, az érthető, hogy nem szeretné még azt is bizonytalannak látni. Mert például hogy születnek akkor így gyerekek?

murungya 2012.05.25. 13:59:58

www.noltv.hu/video/4362.html
Interjú Eötvös Péter zeneszerzővel.
Nem ismerem Eötvös zenéjét, de én építészként ugyanezzel szembesülök.
Csak semmi új!
Megengedve persze, hogy ami új, az még nem feltétlenül jó!

Inoffensus · http://inoffensus.blog.hu 2012.05.27. 04:19:46

@ccactus: Teljesen egyetértek azzal amit írsz, tetszik a vitorlás hasonlatod is. Kicsit viszont pontosítanám, illetve továbbfejleszteném a következőképpen.

Minden ember vitorlázik egyedül, illetve a családjával, barátaival az élet tengerén. Partközelben lubickolnak, a nyílt vízen a kis csapatukra támaszkodva együtt küzdenek az elemekkel. Amikor olyan környékre érnek, ahol egy ilyen kicsi hajóval lehetetlen épp bőrrel megúszni az átkelést, akkor az egész mezőny a hajóikkal együtt beszáll egy nagy tengerjáró hajóba (mint például szokásosan az Indiai-óceán afrikai partjai közelében, ahol lecsapnak a kis hajókra a kalózok), és így küzdik le a veszélyzónát. Mihelyt viszont újra alkalmasak a körülmények, kiszállnak, és egyedül vitorláznak tovább, sőt alkalomadtán még lubickolnak is.

Szóval szerintem a helyes helyzetfelismerés a fontos, nagy hiba lenne egy életen át a nagy hajó fedélzetéről, húsz méter magasról bámulni a vizet. Ráadásul ez szerintem nem anyagi kérdés. Természetesen mindenkinek vannak anyagi korlátai, amelyeken belül kell felelősen viselkednie. Az, hogy ezek a korlátok pontosan hol vannak, szinte mindegy, a hozzáállás a döntő.

Inoffensus · http://inoffensus.blog.hu 2012.05.27. 04:31:24

@murungya: Igen, 10-ből 8 magyar elszörnyülködik egy új irodaház láttán, és nem érti, hogy miért nem lehet ma már olyan szép épületeket építeni, mint 100 évvel ezelőtt. Miközben ma is épülnek szemet gyönyörködtető házak, meg száz éve is épültek borzasztó épületek. Persze aztán épp ugyanezek az emberek fognak 50 év múlva nosztalgiával visszagondolni a 2010-es évekre, mert akkor ez már régmúlt lesz.
süti beállítások módosítása