A magyar világkép egyik meghatározó eleme a statikus szemlélet.  A magyar ember a világot állandónak, soha nem változónak akarja látni.  Zokon veszi, ha valami változik, legyen az egy hétköznapi apróság, vagy egy országot-világot megrengető jelenség.  Alapvetően emberi és nem speciálisan magyar tulajdonság az állandóságra törekvés, de szembeötlő, hogy a magyar néplélekben ez mennyire egészségtelenül túlzott mértékű lett. 

A magyar ember nem akarja elfogadni, hogy a világnak nem az az alaptermészete, hogy minden változatlan és állandó, hanem épp ellenkezőleg, az a normális, hogy minden folyton változik.  A világunk nem statikus, hanem dinamikus.  A világunkat nem állapotok, hanem folyamatok alkotják.  Magyarok milliói éltek és élnek ma is boldogtalanul emiatt a rossz alapállás miatt, és Magyarország, mint egész, elmúlt százévnyi sikertelenségének is ez a rossz szemlélet az egyik legfőbb okozója.  

Eredendően kudarcra van ítélve a törekvés, ami a világunk természetével gyökeresen ellentétes: állapotok rögzítésére törekszünk és a változás útjába állunk.  A magyar ember nem akarja elfogadni, hogy elmúlik a szerelem, hogy munkahelyek, iparágak szűnnek meg és újak jönnek létre, hogy változnak az adókulcsok, meg a -nemek, hogy változik az országok sikeressége és súlya.  Hogy változnak a zenei stílusok, változnak a tv-műsorok, csatornák mennek tönkre és újak születnek, változik a film és az egyéb művészetek nyelve, változik az építészet, változik az ízlés.  Hogy nem lehet mindig minden ugyanúgy, ahogy eddig volt.

Nem azért, mert nem jó az, ahogy eddig volt, hanem azért, mert az ahogy eddig volt az mindig csak egy pillanatfelvétel.  Az, amire szeretünk állandóként gondolni, az valójában soha nem állandó, csak a fejünkben él egy kiragadott pillanat, egy idealizált állapot, ami a megfigyelést követő másodpercben is más már, mint amire emlékszünk.  Hiszen a világban minden mozog, minden változik, és ez így természetes.  Kinyílnak a virágok, majd lehullanak a levelek, nappal lesz, majd éjszaka, fúj a szél, változik a hőmérséklet, folyik a folyó.  Még a hegyek is mozognak, meg az óceánok, vulkánok törnek ki, szigetek jönnek létre, szigetek süllyednek el.  Forog a Föld a tengelye körül és kering a Nap körül, mozog a Naprendszer és a galaxisunk, ami egy még nagyobb rendszer részeként változik minden pillanatban.  

Ha tehát sikeresek, és ami még fontosabb, boldogok akarunk lenni ebben a világban, akkor adjuk fel azt a törekvést, hogy megőrizzünk egy állapotot, helyette adjuk át magunkat a dinamika csodálatának.  Fogadjuk el, hogy minden mindig változik, és ez így jó és így szép.  Ezek között a körülmények között keressük meg a boldogságunkat egyénként és nemzetként is.  Értsük meg, hogy éppen az a jó a világban, hogy mindig új kihívásokkal nézhetünk szembe, hogy nem kell 40 évig ugyanazt a munkát végezni ugyanazon a munkahelyen, mert nincs olyan tevékenység, amit 40 évig lehet ugyanúgy csinálni.  

Fogadjuk el a változó körülményeket és a változás elleni szélmalomharc helyett az új helyzethez való alkalmazkodásra koncentráljunk.  Fogadjuk el, hogy fölösleges a hibást keresni amiatt, hogy nincs szükség arra a munkára, amire tegnap még szükség volt.  Örüljünk annak, hogy tegnapig végezhettük ezt a munkát, amit szerettünk, ma meg keressük meg azt az új munkát, ami innentől kezdve fog örömöt okozni nekünk.  Fogadjuk el, hogy volt egy Nagy-Magyarországunk, ami nagy volt, szép volt, erős volt, aztán valahogy úgy hozta a történelem, hogy nem tudtuk egyben tartani és szétesett.  Legyünk hálásak azért, hogy a történelem adott ezer évet a magyarságnak arra, hogy jelentős tényezőként beírja a nevét a történelemkönyvekbe.  Ahelyett, hogy a jelenlegi energiáinkat arra fordítanánk, hogy ezt az egykori állapotot akarjuk visszaállítani - akár csak lélekben is, naponta gyötörve magunkat azon, hogy igenis az volt az igazi Magyarország, és micsoda igazságtalanság történt velünk -, inkább arra összpontosítsunk, hogy a jelenlegi körülmények között hogyan tudunk sikert, jólétet, boldogságot, büszkeséget elérni a nemzet egésze és az egyes tagjai számára.

Fogadjuk el, hogy megváltoztak a kamatlábak és az árfolyamok és ez azt jelenti, hogy kisebb lakásba kell költöznünk.  Értsük meg, hogy ugyanúgy, ahogy az eddigi állapot sem tartott örökké, a következő sem fog.  Ne féljünk attól, hogy innentől örökre egy kis lakásban kell majd élnünk, egyszerűen csak értsük meg, hogy most ott kell élnünk.  És közben örüljünk annak, hogy élünk, és van lehetőségünk arra, hogy azon gondolkodjunk, hogy hogyan tovább.

Vegyük észre, hogy a változást magát, a folyamatot, ahogyan megyünk egyik állapotból a másikba, ugyanúgy lehet élvezni, abból ugyanúgy lehet örömöt és elégedettséget nyerni, mint a rögzített és idealizált állapotból.  Sőt, igazán csak így lehetünk boldogok és elégedettek egyénként és nemzetként is, hiszen ez a szemlélet az, ami összhangban áll a világ alapvető természetével.

Az állandóságot és kiszámíthatóságot ne állapotok rögzítésében keressük - hiszen ez eleve kudarcra van ítélve -, hanem az általunk befolyásolható folyamatok között teremtsünk egyfajta rendszert.  Ne egy egykori, vagy egy valamikor elérendő idealizált állapot jelentse a békét és harmóniát, hanem a mindennapi életünkben zajló folyamatok rendje teremtse meg azt.  A reggeli fogmosás, az esti elalvás, a déli, nyugodt ebéd.  Az életünket ne kívülről bástyázzuk körbe állandósággal, rögzített állapotokkal, hanem belülről erősítsük meg az elkerülhetetlen változások elfogadására és kontrollálására való képesség kialakításával.

Lubickoljon minden magyar és a magyar nemzet egésze a változó világ tengerében, ne állni, hanem úszni próbáljunk és közben élvezzük a hullámokat!