Dilettáns és inkompetens az Orbán-kormány, de azért nem ennyire. Szerintem másról szólt az ünnepi hóbotrány.
A hosszú hétvégét Bajorországban terveztük tölteni, a nemzeti ünnep ugyanis sajnos már évtizedek óta semmi vonzóval nem kecsegtet. Utoljára a nyolcvanas években volt jó itt március 15-én ünnepelni, akkor még tényleg kifejezett ez valamiféle nemzeti egységet, azóta csak az útszéli acsarkodás megy a nemzet különböző csoportjai között a legprimitívebb politikai megosztottság alapján.
Tudtuk, hogy esni fog a hó, és azt hittük, hogy ezt az autópályakezelő is hallotta. Semmi okot nem láttunk arra, hogy emiatt elhalasszuk az utat. Autóztunk már hóesésben Magyarországon és Európa számos országában, ennek megfelelően hosszabb menetidőt terveztünk, teletankoltunk, vittünk elég vizet és élelmet az útra, és a csomagtartóból a kesztyűtartóba tettük a mécseseket, amelyekkel valódi vészhelyzetben az autó utastere fagypont fölött tartható, ha elfogy az üzemanyag. Rutin előkészületeknek gondoltuk, amelyek utólag rutinszerűen bizonyulnak fölöslegesnek, hiszen maximum egy órával később érkezünk majd meg, nem nagy dolog.
Csütörtökön este 6 után indultunk el Budapestről, közben végig a rádiók időjárásjelentéseit figyeltük, ahol azt is be szokták mondani, ha valami rendkívüli helyzet van az utakon. A legnépszerűbb hírrádiókon semmilyen, az M1-re vonatkozó hír nem volt, csak a korábbi információk: esik a hó, az M7-en baleset, semmi egyéb. Nyugodt szívvel hajtottunk tehát az M1-re, átlagosnál kicsit nagyobb forgalomban, jó tempóban haladva. Biatorbágy körül kezdődött a dugó, amiben a legmeglepőbb az volt, hogy a forgalom ekkor még láthatóan nem akadály, vagy baleset miatt lassult le, hanem azért, mert az út jégpályává változott. Kb. 30-cal lehetett biztonságosan haladni, mert fékezéskor az ABS aktivizálódásával együtt az autó eléggé össze-vissza csúszkált a sávban. Ezt nagyon furcsálltuk, nem emlékszem korábbról olyanra, hogy -1 fokban a Fővárostól kb. 15 kilométerre ne sikerült volna rendesen lesózni egy autópályát. A lassú haladást aztán araszolgatás, majd kb. egy óráig tartó állás követte. Ezalatt a rádiókból továbbra sem jött semmilyen releváns hír, csak az M7-esen történt balesetet ismételték néha. Egy idő után azért csak rákerestünk a neten is, amikor is az Index Percről Percre tudósításában megtaláltuk az első érdemi információt: vannak, akik már dél óta szenvednek az M1-en, és nem jutnak előrébb. Miután végre valódi tájékoztatáshoz jutottunk, először is vertük a fejünket a műszerfalba, hogy miért nem néztünk rá a netre még otthon, miért a már többször teljesen megbízhatatlannak bizonyult rádiókra hagyatkoztunk, majd meghoztuk a kényszerű döntést: visszafordulunk, otthon alszunk, és reggel vágunk neki újra, addigra már biztosan le lesz tisztítva az autópálya. Szerencsénkre ekkor még pár száz méterre a herceghalmi lehajtó előtt voltunk, így 8 óra körül vissza tudtunk fordulni Budapestre. Az autópálya meglepően jól járható másik oldalán aztán normális menetidő alatt haza is értünk.
Pénteken korai indulást terveztünk, de ezúttal már alaposabban tájékozódtunk. Megdöbbentünk, hogy a többi sok ezer autó az egész éjszakát egy helyben állva töltötte az M1-en, és azóta is ott várnak, hogy történjen valami. Ekkor megértettük, hogy ez a hosszú hétvége menthetetlenul itthon, a nemzeti acsarkodás légkörében fog telni, nem a harmóniát és békét sugárzó Bajor-erdőben. Tudomásul vettük, hogy egy jó előre beharangozott hóesést és hófúvást egy Európa sok országát összekapcsoló fontos autópályán a magyar illetékesek képtelenek voltak kezelni.
Hogyan lehetséges, hogy az autópálya nem volt felsózva, ezért jégpályává alakult már az első kilométereken?
Hogyan lehetséges, hogy egyetlen úttisztító gépet nem láttunk, miközben előre tudhatóan tíz-, vagy százezrek igyekeztek Ausztria felé a hosszú hétvégére?
Hogyan lehetséges, hogy miközben az Index már dél óta tudósított arról, hogy az M1-en megadugó van, a rádiók, köztük a "közszolgálatiakkal", nem osztották meg ezt a fontos információt a polgárokkal?
Hogyan lehetséges, hogy a rendőrök nem álltak ki az M1-M7 kivezetőre, hogy tájékoztassák, vagy akár el is tereljék az autópályára felhajtani szándékozókat, hogy legalább őket ne kelljen másnap kimenteni?
Ezeken a kérdéseken morfondíroztunk, miközben pénteken jöttek az újabb és újabb hírek a hóhelyzetről. Kiderült, hogy sok ezren már lassan egy napja várják a segítséget, és azóta is az autópályán ülnek a dugóban.
Kiderült, hogy Ausztriában es Németországban a hó ellenére tökéletesen járhatóak az utak, sőt, ha csütörtökön este Révkomáromig sikerült volna eljutnunk, akkor a Csallóközön és Pozsonyon át szintén gond nélkül eljuthattunk volna Bécsbe, majd Bajorországba.
Arról továbbra sem derült ki semmi, hogy mégis hol voltak az úttisztító gépek, és miért nem sózták fel előre az autópályát, bejelentették viszont, hogy a rendkívüli helyzet miatt nem tartják meg a nemzeti ünnepre tervezett központi ünnepségeket. Na ekkor kezdett el gyanús lenni ez a még magyar viszonylatban is szürreális szerencsétlenkedés a hó körül. Mi az, hogy azért, mert esett a hó, és sok ezren valóban szerencsétlen helyzetbe kerültek, nem ünnepeljük meg a talán legfontosabb nemzeti ünnepünket? Pár órával később, amikor megjött az első hír arról, hogy a brüsszeli EU-csúcson két fő téma volt, a ciprusi adósságválság mellett a legújabb alkotmánymódosítással leamortizált magyar demokratikus hatalommegosztási modell, akkor elkezdett motoszkáni a fejemben egy gondolat. Biztos, hogy véletlen ez a soha nem látott cirkusz az autópályán, amelyre hivatkozva teljesen rendhagyó módon még a nemzeti ünnep megünneplését is le lehetett mondani?
Véletlenül nem arról van itt szó, hogy kellett valami botrány, valami kommunikációs atombomba, amivel el lehet terelni a polgárok figyelmét a várhatóan minden korábbinál hangosabb március 15-i ellenzéki megemlékezésekről és tüntetésekről, illetve a brüsszeli fiaskóról? Nem azt állítom, hogy Orbán Viktor személyesen rendelte meg a hóvihart a Jóistentől, csak azt kérdezem, hogy ha már így alakult, akkor vajon nem tudatos döntés volt-e, hogy hagyják ezt a helyzetet egy kicsit elfajulni? Pont úgy, ahogy történt az a tv-székház ostromakor tudatosan visszatartott rendőrökkel. Hadd beszéljen inkább erről a nép, mint vonulgasson a Fővárosban fel-alá, miközben Orbán semmi biztatót nem mondhat, csak a legújabb brüsszeli sallerről számolhat be, amelyet ezúttal neki osztott ki 26 európai kollégája.
Nem tudom elképzelni, hogy az egyébként általában egyáltalán nem inkompetens autópályakezelő, meg az egyébként általában mégoly inkompetens magyar rendőrség és egyéb belügyi szervek tényleg ennyire kritikán aluli módon készültek volna fel erre a jól előrejelzett es jól kiszámítható helyzetre. Nincs rá magyarázat, hogy hogyan lehetséges, hogy csak pont ők nem tudtak arról, hogy sok hó fog esni, hirtelen, és éppen a nemzeti ünneppel kibővült hosszú hétvége előtt, amikor százezrek fognak útra kelni, akik nem fognak megijedni egy kis hóeséstől.
Nem tudom elképzelni, hogy tényleg annyira lezüllesztették volna a magyar kormányzatot, hogy mindössze annyira teljen tőlük, hogy a mobilszolgáltatókkal kiküldetnek egy teljesen tartalmatlan, értelmetlen, célzatlan, és a legtöbb polgárhoz az események után megérkező SMS-t Belugymin néven, amitől a polgárok 90%-a vagy röhögőgörcsöt, vagy dührohamot kap, esetleg mindkettőt. Itt jegyzem meg, hogy az egyetlen felelősen viselkedő szolgáltató itt a Telenor volt, aki megkímélte a hálózatát ettől a fölösleges spamtől, több teret hagyva így az értelmes és potenciálisan életmentő forgalomnak.
Nem hiszem el, hogy Pintér Sándoron és a párhónapos csecsemőkön kívül van ebben az országban még valaki, aki szerint emberemlékezet óta nem látott időjárás csapott le ránk csütörtökön.
Nem hiszem el, hogy nem tudatosan csinált hülyét magából a kormányzat a parádézó harckocsikkal és TEK-bohócokkal, miközben az ország tele van korszerű hóekékkel és egyéb úttisztító eszközökkel.
Nem hiszem el, hogy nem valami magasabb cél érdekében, tudatosan vállalta be a folyton szabadságharcoló Orbán-kormány azt a fiaskót, hogy a forradalom kitörésének 165. évfordulóján osztrák hómarók és vöröskeresztesek lépik át a határt, hogy mentsék a magyar polgárokat, akiket a botrányosan inkompetens magyar szervek hagytak ilyen helyzetbe kerülni.
Ha van valami, amihez az Orbán-kormány ért, akkor az a fetisizált kommunikáció, az általuk szellemi fogyatékosnak elképzelt magyar tömegek jól átgondolt, aljas szándékú, erkölcstelen és cinikus manipulációja, mocskos üzenetekkel etetése. Ha van valami, amire a nemzeti ünnepi hétvége kapcsán odafigyeltek, akkor az az, hogy a Fidesz számára fontos üzenetek jelenjenek meg, hogy a polgárok - náluk zemberek - arról beszéljenek, amiről ők akarják, hogy beszéljenek. Magyarul, hogy a hírek és a blogok ne a tüntetésekkel, vonulásokkal, skandálásokkal és az Orbánnak beolvasó EU-val legyenek tele, hanem valami mással, mindegy mivel. Inkább ne legyen nemzeti ünnepi megemlékezés, inkább szidják a polgárok a Kormányt, mert nem tud utat karbantartani, de addig se a nemzeti egységről, a demokráciánkról, az ellenzéki célokról és tervekről, illetve azok kritizálásáról, az Európából kilógó Orbánnal szemben minden korábbinál markánsabb eszközökhöz nyúlni tervező EU-ról legyen szó.
Három éve ez megy, kormányozni, gondolkodni, tervezni, szervezni nem tudnak, de ördögien mesteri a kommunikációjuk. Miért lett volna ez most másképp? Csak hozni kellett a szokásos semmittevést, mellébeszélést, marháskodást, és mindezt kommunikációs eszközként használni az általuk lenézett magyar nemzeten, és az általuk rettegett magyar polgárságon való uralkodáshoz.
Akár így volt, akár nem, egy dolog biztos. A márciusi hó igazi civil, polgári, nemzeti összefogást hozott. Helyi polgárok segítették a bajbajutottakat, nem várva a hivatalos segítségre és eligazításra. Akármi is volt a Fidesz szándéka, a magyarok, a társadalom, a nemzet a Kormány nélkül fogott össze, és azt mutattuk meg magunknak, hogy nem a Kormányra, hanem csak magunkra és egymásra számíthatunk, de magunkra és egymásra számíthatunk. Igazi nemzeti ünnep lett ez így, szép pillanat a magyar polgárosodás rögös útján.
Utolsó kommentek