Kilépnek a szocialistákkal együttműködni vágyók az LMP-ből, mert képtelenek elfogadni pártjuk demokratikus döntését. Kapott az LMP egy utolsó esélyt a fennmaradásra.
Az "együttműködők" sorsa könnyen megjósolható: feloldódás a szocialista sártengerben, a Baja Ferenctől Kiss Péteren át Lendvai Ildikóig terjedő alaktalan mutyiamőbában, a pillanatnyilag a jóindulattal is maximum középszerűnek, reálisan opportunista intrikusnak nevezhető egyszer használatos kicsi ólomkatonára hasonlító elnök által vezetett MSZP-ben. Jávor és Karácsony se nem okosabb, se nem gerincesebb Fodor Gábornál, Magyar Bálintnál, vagy Pető Ivánnál, hogy Mécset meg Kunczét már ne is említsük, pedig náluk azért nem tűnik nehéznek okosabbnak és gerincesebbnek lenni. Ugyanazok az érvek, ugyanazok a mellékízek, és ugyanaz a jövő. Ezek a srácok kiiratkoztak a komolyan vehető és mégoly kevéssé, de mégis hiteles politikusok szűk táborából. Aki szocialisták közé keveredik, ne csodálkozzon, ha megeszi Szekeres Imre vagy Szanyi kapitány.
Maradt tehát Schiffer, akit lehet és kell is kritizálni, de hogy ma az ő álláspontja áll közelebb a pártja nevében is megfogalmazott küldetéséhez, az kétségtelen. Azok a lelkes, naiv, dilettáns és tapasztalatlan amatőrök, akik néhány éve létrehozták az LMP-t, - és azok a százezrek, akik 2009-ben és 2010-ben rájuk szavaztak -, pont azt az akkor már 6-7 éve szétterülő szocialista nihilt utasították el a leginkább, aminek a jelenlegi kétharmad az egyenes következménye. Akik ezt 3-4 évvel később képesek teljesen elfelejteni, és egy orbáni típusú "cél szentesíti az eszközt, a Gonosz ellen mindent lehet" érveléssel éppen egy Mesterházy-Bajnai-brigádban látni a hazánkat az évszázados gödörből kivezetni hivatott kiutat, nos, ők valószínűleg eleve tévedésből léptek be az LMP-be, hiszen az SZDSZ akkor még élt, ha már nem is virult.
Felelős (ki)lépésükkel viszont azt az utolsó esélyt adják meg az LMP-nek, amellyel okosan élve még az is lehet, hogy túlél a megtisztult párt. Ez az esély persze továbbra sem túl nagy, de az alternatívához - a nullához - képest mindenképp nagyobb. A letisztult identitáson és küldetésen kívül a sikerhez kellene még az LMP-be világos jövőkép, stratégia, és az ezeket megfogalmazó és végrehajtó sok okos, tapasztalt, professzionális ember, csupa olyan, akik ebből a pártból mindig is a legjobban hiányoztak. Nagyon nagy szerencse kellene tehát ahhoz, hogy az LMP ebből az utolsó esélyből kihozzon valamit. Viszont akik munka, tudás és szerencse híján ezzel az LMP-vel fognak elbukni, azok legalább emelt fővel bukhatnak; akár még egyfajta előképszerepre is számíthatnak majd a következő évtizedek eljövendő friss kezdeményezései számára.
A kétségtelenül jobb sorsra érdemes Jávort, Karácsonyt és társaikat pedig majd az elrettentő példák között fogják sorolni, ott a Simicska-Puch-szövetkezet egyszerű teherhordói között.
Utolsó kommentek