Ha három szóban kellene összefoglalni, hogy 2010-ben miért büntették a választópolgárok példátlan mértékben az MSZP-t és az SZDSZ-t akkor ez a három szó lenne az. És pontosan ugyanez lesz a Fidesz veszte is.
2002 és 2010 között évről évre fokozódóan tobzódott a butaság, egyre koncepciótlanabb, szakértelem-hiányosabb, alkalmatlan, buta emberek árasztották el az Országgyűlést, a Kormányt és környéküket, olyan emberek, akiknek láthatóan fogalmuk sem volt arról, hogy mi lenne a feladatuk és azt hogyan kellene elvégezniük. Nem volt képességük arra, hogy megértsék a rájuk bízott terület problémáit, hogy a problémák kezelésére értelmes, működőképes programokat dolgozzanak ki, és hogy ezeket a programokat hatékonyan, következetesen végre is hajtsák. Önmagában ez is óriási problémát jelentett az országnak, de hogy tetézzék a bajt, az MSZP-SZDSZ-kormányok alatt pozícióban lévő, többségükben buta emberek hada abból a szempontból is válogatott társaság volt, hogy egészen különös mértékű erkölcstelenség jellemezte őket. Az erkölcstelenségük nem merült ki abban, hogy nem szégyellték magukat a butaságuk és alkalmatlanságuk miatt, sőt ennek ellenére ragaszkodtak a pozícióikhoz. Mindent, amivel kapcsolatba kerültek, rögtön körüllengett a bűzös korrupció, elkerülhetetlenné vált a romlás, a károkozás, a hanyatlás, a tönkremenetel. Amivel pedig végképp teljesen lehetetlenné tették, hogy a választópolgárok esetleg megbocsáthassák két főbűnüket, az a végtelen cinizmusuk volt. A nyilvánvaló hazudozás, mellébeszélés, a társadalom napi szintű szembeköpése.
A magyar választópolgároknak ebből lett végtelenül elegük. Volt valami kiüresedettség-érzés a levegőben 2010-ben, a túlnyomó többség úgy érezte, hogy már nincs lejjebb, az MSZP-SZDSZ-kormányok nyolc év alatt annyira lezüllesztették az országot, hogy innen már csak felfelé vezethet az út. Ebben a hangulatban döntött úgy a szavazók többsége, hogy példátlan mértékben felhatalmazza a Fideszt a haza rendbetételére. Nem vártak a Fidesztől programot, nem volt fontos, hogy pontosan milyen módon képzelik az ország felvirágoztatását, mert a szocialistákból és a magukat liberálisnak nevezőkből annyira elég volt, hogy a többség automatikusan választotta az MSZP-n kívüli egyetlen kormányképes lehetőséget.
Sokat várt az ország a Fidesztől 2010-ben. És nem csak a rájuk szavazók, hanem azok is, akik nem tudtak rájuk szavazni, mert túlságosan jól emlékeztek a korábbi kormányzati ciklusuk „ellentmondásaira”. 2010 tavaszán a korábbi nihilt felváltotta egy reményteljes várakozás, mindenki várta a kibontakozást, az elindulást felfelé. Pár hónappal később aztán újra a nihil érzése töltötte be a levegőt, és bár akkor ez még lehetetlennek tűnt, a következő két évben ez a nihil csak fokozódott, a lezüllés érzete csak nőtt, a kilábalásba vetett hit pedig teljesen elfogyott. 2010-ben elképzelhetetlen volt, hogy lehet olyan, hogy a közvetlen haszonélvezőkön kívül bárki nosztalgiával legyen képes visszagondolni a 2010 előtti állapotokra. 2012-ben egyre többen éreznek így, és szögezzük le gyorsan, hogy ez természetesen nem az MSZP-SZDSZ-kormányok utáni vágyat jelenti, hanem annak a keserű felismerését, hogy a mostani állapotoknál még az a nyomasztó időszak is jobbnak tűnik utólag.
Három főbűne volt az MSZP-SZDSZ-kormányoknak, amelyeket nem tudtak a választópolgárok megbocsátani, és amiben legalább kicsi előrelépést vártak a Fidesztől. Ne legyen több butaság, erkölcstelenség és cinizmus. Okos, tisztességes, őszinte politikára vágyott az ország túlnyomó többsége: a Fidesz, az LMP és a Jobbik szavazói egyaránt. Ehhez képest a Fidesz pontosan ott folytatta, ahol az MSZP-SZDSZ abbahagyta. Szemernyit nem csökkent a butaság, az erkölcstelenség, vagy a cinizmus, sőt, hogy még elviselhetetlenebb legyen a hazánk állapota, e „szentháromság” mellé még felzárkózott a gátlástalanság és a korlátlan agresszió. Olyan dolgok történtek az elmúlt két évben, amelyeket korábban nem tudtunk el sem képzelni. A legképtelenebb pedig mind közül az, hogy a Fidesz politikusai, élükön Orbánnal mennyire nem értették meg a választópolgárok 2010-es elkeseredettségének okát. Ha a Fidesz legalább egy kicsit kevésbé bután, kevésbé erkölcstelenül és kevésbé cinikusan kormányoz, akkor semmi okuk nem lenne tartani a 2014-es választásoktól. Nem kellene a választási rendszert farigcsálniuk, mert alternatíva híján (az MSZP a törzsközönségén kívül továbbra is vállalhatatlan és 2014-ben is az lesz) a többség továbbra is rájuk szavazna, ahogyan ez még a mostani helyzetben is kitűnik a felmérésekből.
A probléma gyökere persze mélyen van: strukturálisan lehetetlen elvárás a Fidesztől az okos, tisztességes, őszinte politika. Egy tökéletesre csiszolt, folyamatos háborúra, expanzióra kihegyezett hatalmi gépezet nem alkalmas az okos kormányzásra. Ugyanaz a csapat, amelyik képes volt nyolc év alatt megsemmisítő vereséget mérni az SZDSZ-re, és közel megsemmisítőt az MSZP-re, egyszerűen nem volt képes működési módot váltani 2010-ben. Ehhez ugyanis a vezénylő tábornokot fel kellett volna váltania egy integráló személyiségű államférfinak, a végrehajtó mamelukok hadát pedig okos, szakmailag elismert, alkalmas, becsületes, független gondolkodásra képes szakpolitikusoknak. Mivel a meglévő személyektől lehetetlen elvárni, hogy egy csapásra megváltozzanak, így a Fidesznek ez a kultúraváltása csak közel teljes személycserével jöhetett volna létre, ami viszont irrealitás. Maradt tehát a buta, erkölcstelen, cinikus modus operandi, kiegészülve a győztes háborúk után elkerülhetetlen szabadrablással, a nyolc év alatt felgyűlt feszültséget levezetni hivatott gátlástalansággal és agresszivitással.
2014-ben a választók pontosan ugyanazon bűnök miatt fogják megbüntetni a Fideszt, amiért 2010-ben az MSZP-t és az SZDSZ-t. Nagy különbség persze, hogy két év múlva ez nem feltétlenül fog megsemmisítő vereséget jelenteni a Fidesz számára, hiszen a kétharmaddal hatékonyan tudják úgy alakítani a körülményeket – a meglévő, vagy potenciális versenytársak ellehetetlenítése, a választási részvétel indokolatlan korlátozása, stb. –, hogy minimalizálják a veszteségeiket. Ma még könnyen elképzelhető, hogy 2014-ben a Fidesz kormányon marad, de biztosan csak a teljes választóközönség töredékének támogatásával, ami azért mindenképp jelzésértékű és delegitimáló lesz. A Fideszre pedig hosszú távon olyan hatással lesz, mint az MSZP-re és az SZDSZ-re a minden áron elérendő 2006-os hazug győzelmük: elkerülhetetlenül a 2018-as megsemmisülés felé fogja lökni a pártot. Szintén a Fidesz rövidlátását, butaságát bizonyítja, hogy az MSZP-SZDSZ hibájából sem tanultak: ha Gyurcsányék 2006-ban nem ragaszkodnak olyan görcsösen a hatalomhoz, akkor lehet, hogy az ellenfelük megnyerte volna ugyan 2006-ban a választást, de biztosan nem kapott volna kétharmadot. Az is könnyen lehet, hogy 2010 óta újra az MSZP-SZDSZ kormányozna, az viszont mindenképp eléggé valószínű, hogy mindkét párt képviselői nagyobb létszámmal ülnének az Országgyűlésben. Nem mellékesen a haza is jobb minőségű és kiegyensúlyozottabb politikát kaphatott volna, a kétharmaddal járó mindent felforgató őrületet legalábbis biztosan elkerüljük.
Persze ezen összefüggések megértéséhez olyan szemléletre lenne szükség, amely a Fidesz vezetőinek nem sajátja. Magyarország halad tehát a sorozatban második elvesztegetett évtized kiteljesítése felé, elkerülhetetlennek látszik az alapos lecke a társadalmunk számára ahhoz, hogy a címadó „szentháromság”-tól végleg búcsút vegyünk és majd valamikor 2018 után elinduljunk a nyugatias, polgári fejlődés útján.
Utolsó kommentek