Magyarország mélyponton van szinte minden létező szempontból. Ez ma már olyan közhely, hogy teljesen fölösleges bizonygatni, rágódni rajta, megbotránkozni egy esetleges újabb gyalázatos híren, eseményen. De mi a megoldás? Hiszen az, ahogyan ma ez az ország működik, siralmas és kétségbeejtő, 2012-re ide jutottunk, mi 10 millióan, mint közösség ennyit tudunk. Úgy, ahogyan gondolkodunk, csináljuk a dolgainkat, éljük az életünket, és szavazunk a pártokra, az ennyire elég. Ebben a helyzetben csak azon érdemes gondolkodni, hogy hogyan kellene másképp csinálni, hogy máshova jussunk.

Egyetlen lehetőség van, amivel még nem próbálkoztunk, és végre ki kellene próbálni: egy polgári liberális párt kezébe adni a hatalmat, amely leteszi az alapjait jobb sorsra érdemes hazánkban egy valódi polgári társadalomnak és valódi piacgazdaságnak.

Vizsgálhatjuk a rendszerváltás óta eltelt több, mint két évtizedet, vagy akár az első világháború óta eltelt közel egy évszázadot, ilyen pártot nem találunk. Kétféle ideológiát emeltünk hatalomra az elmúlt száz évben kisebb-nagyobb időközönként váltakozva: baloldali, ész nélküli egyenlősítőt, meg kelet-európai értelemben vett jobboldali autoritert. Meg néha e kettő egészen bizarr keverékét. Nyilván egyszerű a magyarázat: soha nem volt Magyarországon számottevő polgárság; nagyon primitíven leegyszerűsítve: a sok képzetlen, tanulatlan, esélytelen nincstelen és a kevés, kisebb-nagyobb gazdasági, politikai hatalmát bizánci módon gyakorló "úr" egymás mellett éléséről szól a történelmünk.

Illetve szólt.

Az utóbbi hónapokban valahogy határozottan az van a levegőben, hogy ez az igen súlyos válsághelyzet, amelyben vagyunk, fordulópont lehet a történelmünk menetében. Akármennyire zűrzavaros volt ugyanis ez az elmúlt száz évünk, és bármennyire súlyosan tönkre is ment bele az országunk, egymás után többször is, azért az egymást követő ilyen-olyan rendszerekben az az egy közös megvolt, hogy egy torz, és nem nyugati típusú, de mégiscsak számában szépen lassan gyarapodó polgári osztályt hoztak létre. És persze a személyi összetétel egyéni tragédiák milliói keretében ugyancsak sűrűn változott, azért a Horthy-korszak polgárságának lakásaiba beköltöző későbbi kádári (kis)polgárság a szellemet, az igényt, a gyarapodási vágyat bizonyos szempontból átmentette. Egy torz, egyáltalán nem nyugati típusú, de létező polgársággal vágtunk neki a rendszerváltásnak. Annak a rendszerváltásnak, amely az összes félresikerültségével együtt egy valamit biztosan elért: hogy végre valódi nyugati szellemben, a nyugatihoz kísértetiesen hasonlító keretek között végre elkezdhetett kifejlődni egy valódi magyar polgárság. Az elmúlt 22 év a történelmünk során először egy viszonylag számos, viszonylag egységes elvárásokkal rendelkező és minden korábbinál nyugatiasabb polgári osztályt termelt ki nekünk szép csendben.

És pontosan erre a viszonylag homogén csoportra alapozva fordíthatjuk végre a fejlődés irányába Magyarország szekerét. Pontosan ezek azok a szavazók, akik évek óta nem találnak választható pártot maguknak, akiket a felmérések bizonytalanként, meg pártot nem választóként regisztrálnak, holott ők egyáltalán nem bizonytalanok, és igenis szeretnének pártot választani maguknak. Egy polgári liberális pártot. Egy olyat, amilyen még nem volt Magyarországon sem az elmúlt húsz évben, sem azt megelőzően.

Egy valódi, nyugati, polgári liberális pártot, amely a polgári jelző alatt a kiszámítható, korrekt, rendezett, átgondolt és karbantartott kereteket, liberalizmus alatt pedig a felvilágosodás józanságát, és a békés társadalmi együttélés hatékony ideológiáját érti. Tehát véletlenül sem a dölyfös, tanulatlan kelet-európai kiskirályt, és véletlenül sem a szabadelvűséget az anarchiával összekeverő nagyszívű belvárosi dilettánst.

Számunkra a polgári azt jelenti, hogy az életünket céllal éljük, magunk hozzuk meg a döntéseinket, mérlegelve döntünk az életünk fontos kérdéseiben, és a magunk által kijelölt úton határozottan megyünk végig. Ha pedig szükséges, akkor felülvizsgáljuk a döntéseinket, belátjuk a tévedéseinket és tanulunk belőlük. Keményen tanulunk, keményen dolgozunk, nem követelőzünk, hanem ésszel és szívvel keressük a helyünket a világban és a társadalomban. Tudjuk, hogy csak a teljesítmény vezethet sikerre, és csak a teljesítményt ismerjük el. Taszít minket a korrupció, a kiskapuk keresése, az őszintétlenség, a mellébeszélés, a gyávaság. Erkölcsi magaslaton állunk, a valódi európai, görög-római, zsidó-keresztény értékekben hiszünk: a kölcsönös tiszteletben, az egymás megbecsülésében, az együttműködésben, a teljesítményben, az egyéni felelősségben,a haza szeretetében, a közösségért hozott áldozatban, a jog uralmában, a hatalom korlátozásában, mert tudjuk, hogy csak ezen értékek középpontba állításával lehet teljes, boldog életet élni.

Számunkra a liberális azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy minden ember egyenlőnek születik, és egyenlő lehetőségek illetik meg arra, hogy a maga boldogságát keresse. De azt is tudjuk, hogy ez előtt a szabadság előtt kőkemény korlátként magasodik a mások szabadsága. Tudjuk, hogy nem olyan egyszerű a képlet, hogy a liberalizmus nevében a kisebbségnek mindig igaza van, és az elesettnek nincsenek kötelezettségei. Abban hiszünk, hogy a liberalizmus alapja a józan ész, és az a közös cél és érdek, hogy a társadalom minél több tagjának legyen valódi lehetősége a saját boldogságának a keresésére. A társadalom minél több tagjába pedig az elesetteken és a kisebbségben lévőkön kívül beletartozik a társadalom viszonylagosan jobb módú, illetve többségi része is.

Polgári liberálisok vagyunk, és egy polgári liberális pártra szeretnénk szavazni. Olyan politikusokra, akik az élet valamely területén már letettek valamit az asztalra, és a hazájuk, a köz iránt érzett felelősség miatt szeretnének hatalmat. És olyan programra, amely azt ígéri nekünk, hogy liberális demokráciaként rendezi be Magyarország politikai rendszerét és magántulajdonon, szabad versenyen és a vállalkozás szabadságán alapuló piacgazdaságként működteti a gazdaságunkat. Mindezt nem öncélúan, hanem azért, mert mi, magyar polgárok tudjuk, hogy e két rendszer párosítása tudja a legminőségibb élet lehetőségét kínálni mindnyájunknak. Nemcsak nekünk, akik ma talán ha 1-2 millióan lehetünk ebben az országban, hanem azoknak is, akik ezen új keretek között a következő évtizedekben hozzánk csatlakoznak, hogy 20-30 év múlva már megkerülhetetlenül a legszélesebb társadalmi csoport legyen a miénk. A miénk, magyar polgároké.