Inoffensus

A győri önkormányzat tudatosan szeg jogszabályt, ráadásul azt a jogszabályt, amit néhány hónapja fogadott el a fideszes országgyűlési többség, soraikban a győri polgármesterrel. Egy egészen letisztult, gyönyörű példa a Fidesz jogrendhez való viszonyáról: a fideszes vezetésű önkormányzat a plázastop-szabályozás szándékos figyelmen kívül hagyásával engedélyezte két újabb győri bevásárlóközpont építését. 

Az Index cikke szerint "Borkai Zsolt polgármester akkor azzal érvelt a beruházás mellett, hogy az Auchan az építkezéssel párhuzamosan több mint egymilliárd forint értékű közlekedésfejlesztési programot valósít meg a városnak egy olyan részén, ahol a hatalmas forgalom miatt nagyon sok a baleset." 

Ez persze csak egy apróság a fideszes politikusok által az elmúlt években tudatosan elkövetett jogszabály-, norma-, és jogerős határozat-sértések tengerében, ami mégis különlegessé teszi, az az, hogy fehéren-feketén, egyszerűen és nagyszerűen mutatja a hatalomgyakorlásról és a jogrend tiszteletéről alkotott fideszes világképet, mely szerint aki hatalmon van, az majd eldönti, hogy mely szabályt szeretné betartani és melyiket nem.

Ott volt a budapesti XII. kerületi turulszoborral kapcsolatos éveken át húzódó herce-hurca. Teljesen legitim érveket lehet felhozni mindkét fél álláspontja mellett. Jogosnak érezhetjük a szoborállító fideszes önkormányzat érveit, mely szerint igenis fontos nekik egy ilyen ősi magyar szimbólum a közvetlen lakókörnyezetükben, és ugyan hadd legyen már joguk ezt megtenni. Elgondolkodtató ugyanakkor az ellenzők érvelése is, mely szerint évtizedekkel korábban épp ennek az ősi magyar szimbólumnak az árnyékában irtottak ki sok százezer magyar embert megmagyarázhatatlan és civilizált fejjel felfoghatatlan módon. Az alapállása mindkét félnek erős és legitim, és pontosan azért élünk társadalomban, hogy ezt a két legitim álláspontot összhangba hozzuk, hogy mindenki számára megnyugtató eredménye legyen az egyeztetésnek. Ehelyett persze az történt, hogy az SZDSZ-MSZP-vezetésű Főváros erőből próbálta ellehetetleníteni a szoborállítást, mire reakcióként a fideszes szoborállítók önkényesen kivonták magukat a jogszabályok és a bírósági ítéletek hatálya alól. A végeredmény egy mementó, ami mind a mai napig ott emlékeztet minket az Istenhegyi út és a Böszörményi út kereszteződésében, hogy hazánkban két civilizálatlan politikai horda öli egymást a hatalomért, a legközvetlenebb közérdek, a közös jövő és az azt megalapozó konszenzusos együttműködés pedig egyik fél számára sem jelent semmit. Témánk szempontjából tehát elmondható, hogy ez az eset is példázta a Fidesz önkény iránti fogékonyságát, de a világos helyzetértékelést - a Fidesz önkényesen eldönti, hogy a jogszabályok és a bírósági határozatok közül mi vonatkozik rá és mi nem - ekkor még elhomályosíthatta a vélt erkölcsi igazuk, a jogos sértettségük.

Másik emblematikus ügy, ami ide kívánkozik, a kordonbontás. Alapvetően nagyon hasonló a Turul-szoboréhoz: a jogrend rombolása egyértelmű, a politikai köntös, a vélt erkölcsi felsőbbség, ami felülírja a jogszabályok betartási kötelezettségét szintén tetten érhető. Nyugati, európai polgárként természetesen nem fogadhatjuk el, hogy valaki fogja magát, és a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást, ahelyett, hogy a jogrend erejét használná fel az igaza érvényesülésére, de egy átalakuló, forrongó kelet-európai társadalom tagjaként érezzük azt is, hogy mik azok a puha dolgok, amikre hivatkozva cselekedtek a fideszesek.

Szaladjunk előre egészen pár héttel ezelőttig, amikor a miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy a magyar kormány nem hajtja végre a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság rá nézve kötelező jogerős ítéletét. Ez is szépen illeszkedik a fenti sorba. Van egyfelől egy, a nyugati civilizációban - amelynek Szent István döntése okán hál' Istennek ezer éve mi is tagjai vagyunk - elfogadhatatlan álláspont. Másfelől ha megpróbáljuk egy kicsit érzékenyebben figyelve a másikra meghallani az érveiket, akkor azért nyilvánvalóan érthető a fideszes közönség felháborodása az ítélet miatt (ugyan ne tekintsük már kisebb rossznak a kommunista diktatúrát, mint a fasisztát, mikor mind a kettő nevében és jelképei alatt milliókat gyilkoltak meg). A végeredmény ugyanaz: megengedhetetlen civilizálatlanság, de legalább erkölcsi alapon.

És akkor itt van nekünk ez a győri plázaépítés. Kezdjük ott, hogy Fidesz-módra született egy előkészítetlen, kapkodva átvert, vélhetően partikuláris, egyéni érdekeket védő, a közérdeket csak marketing-eszközként használó törvény. Egy olyan témában, amiről érdemes lett volna egy hosszú, értelmes vitát lefolytatnia a Magyar Országgyűlésnek, mert azt mindannyian látjuk, akik ebben az országban élünk, hogy nem kellő körültekintéssel zajlottak a kiskereskedelmi fejlesztések az elmúlt huszonkét évben, és épp ideje lenne egy, a jól megfogható közérdekre alapozott koncepció alapján folytatni ezt a tevékenységet. De nyilván nem az a megoldás, hogy egy huszárvágással betiltunk minden 300 négyzetméter feletti fejlesztést, és egyúttal felhatalmazunk egy tárcaközi bizottságot, hogy diszkrecionálisan, egyenként engedélyezze, vagy akadályozza meg az ilyen terveket. Éppen az volt a hiba az elmúlt huszonkét évben, hogy nem volt kellő körültekintés és előkészítés az egyes engedélyek kiadása előtt, nem gondolták kellőképpen végig a projekt összes felmérhető hatását, és ezek eredőjét. Miből gondolja azt bárki, hogy egy tárcaközi bizottság most majd képes lesz jó döntést hozni olyan ügyekben, amelyekben korábban az ügyekhez sokkal közelebb lévő helyi képviselő-testületek is rosszul döntöttek, nem feltétlenül azért, mert rosszat akartak, hanem azért mert rossz volt a rendszer. Azt tehát, hogy az új szabályozás rossz, nem nagyon kell bizonygatni. Nem azért rossz, mert a Fidesz hozta, és nem azért rossz, mert bántja a multikat. Azért rossz, mert borítékolhatóan rossz döntésekhez és káros következményekhez vezet, hiszen mivel esélyt sem kapnak a projektek az átgondolt döntéshozatalra, így nagy társadalmi hasznosságú beruházások maradhatnak el, ugyanakkor kis társadalmi hasznosságú, akár kifejezetten káros projektek valósulhatnak meg.

És mit tesz erre a győri önkormányzat? Önkényesen eldönti, hogy nem tartja be ezt a jogszabályt. Azt a jogszabályt, ami valóban rossz, és valószínűleg valóban kárt okozna Győrnek, ha betartanák, de hát Európában azért az mégsem szokás, hogy mindenki egyedül eldönti, hogy szerinte melyik jogszabály jó és melyik nem, hogy ő melyiket akarja betartani, és melyiket nem. És a fenti esetekkel szemben itt még csak azt sem lehet mondani, hogy van valamifajta puha, nehezen megfogható, jogállami keretek között persze mellőzendő, de mégiscsak létező erkölcsi érvelés, amire lehet hivatkozni. Nem, itt semmi ilyesmi nincs. Itt van egy Fidesz által hozott jogszabály, amelyet az egyik törvényhozó tudatosan és szánt szándékkal megszeg, mert a saját megítélése szerint az pillanatnyilag számára nem kedvező. Ez az egész Fidesz-jelenség esszenciája, az az esszencia, ami egy nyugati, polgári gondolkodású ember számára már az első esetben, évekkel ezelőtt is világított: a saját hatalmukba és tévedhetetlenségükbe vetett vakhit. Most már világítótoronyként világít, és csak az nem látja, aki hegesztőszemüvegben szemléli az őt körülvevő jelent.

Félve és provokatívan kérdezem meg végszóként: az a sok millió magyar választópolgár, akik véleményének a figyelmen kívül hagyásával, sőt pökhendi arculcsapásával erőltettek keresztül - sok egyéb fontos jogszabály között- például egy új alkotmányt, azok most hivatkozhatnak a fideszes győri polgármesterre, és mondhatják azt, hogy úgy döntenek, hogy rájuk ez nem érvényes?

Nem, nem mondhatjuk ezt. Egyetlen dolgot mondhatunk, azt, hogy nem ilyen országban, nem ilyen alkotmány hatálya alatt, és nem ilyen polgármesterek által vezetett városokban akarunk élni. Mi, magyar polgárok egy nyugati, polgári társadalomban akarunk élni, és mindent meg is teszünk azért, hogy Magyarország egy ilyen társadalommá váljon. Nem a Fidesz módszereivel és nem az MSZP módszereivel, hanem a nyugati polgárság évszázadok óta jól működő módszereivel: az ész érveivel, a tisztességes és becsületes konszenzusos döntésekkel, a hazaszeretettel és egymás tiszteletével, a valós teljesítménnyel, a görög-római, zsidó-keresztény alapokon nyugvó civilizációnk legbecsesebb értékeivel és vívmányaival.