A hetedik nagyvállalati stratégiai megállapodást írta alá a minap a Kormány, melynek kapcsán csintalan nemzetgazdasági miniszterünk újabb emlékezetes performanszt adott elő. Kínzó költői kérdések feszítenek már az első ilyen megállapodás bejelentése óta, ugyanaz merül fel bennem újra és újra. Mi értelme van ennek az egésznek?
Miért néhány nagyvállalattal köt a Kormány stratégiai megállapodást, és miért nem a teljes magyar gazdasági szférával? Nem lenne hasznosabb hihetően, érthetően elmondani az átgondolt, jól megfontolt és jól megtervezett koncepciójukat, melynek megvalósításához minden magyar vállalkozás, sőt az egész társadalom együttműködésére szükség van? Lehet, hogy nincs is ilyen átgondolt, jól megfontolt és jól megtervezett koncepciójuk, csak beragadt a lemez és azt hiszik, hogy ha Matolcsy minden mondatban mantraként és ünnepélyes hanglejtéssel elmondja a bűvös „növekedés” szót, akkor attól lesz növekedés? Tényleg elhiszik, hogy azok után, hogy a gazdaság működésének alapfeltételeit rombolják két és fél éve, ezt ellensúlyozni lehet néhány egyedi megállapodással, legyenek azok bármilyen nagy és valóban fontos vállalatokkal megkötve? Mi van a többi sok százezer magyarországi mikro-, kis-, közép- és nagyvállalkozással, akiknek a Kormány nem csak naponta nyom le a torkán változatosnál változatosabb növekedésromboló, a kiszámíthatóságot és a bizalmat csökkentő, az adó- és adminisztratív terheket növelő intézkedéseket, de – mint ahogy országban-világban senkit a Fidesz elnökségének tagjain kívül – nem is tekinti őket tárgyalópartnernek?
Mire számít a Kormány ezektől a megállapodásoktól? A Kormány elhiszi, hogy egy általuk aláírt megállapodást bárki komolyan vesz ebben az országban, miután két és fél éve folyamatosan sportot űznek abból, hogy hogyan értékelik naponta újra minden ígéretüket és írásba foglalt kötelezettségüket? Mi értelme lehet egy olyan megállapodásnak, amelyben az egyik fél – a Kormány – által vállalt kötelezettségeknek semmilyen súlya nincs, a másik fél pedig nyilvánvalóan nem vállal benne semmilyen kötelezettséget, hiszen a sikeres magánvállalatok igazgatótanácsaiban nem hülyék ülnek, akik úgy kötnék magukat egy stratégiai megállapodásban, hogy pontosan tudják, hogy semmit nem kapnak cserébe? Komolyan azt hiszi Matolcsy, hogy ezek a megállapodások bármilyen hatással lesznek ezen nagyvállalatok jövőbeni döntéseire? A Kormány azt hiszi, hogy ezek az emberek nem olvassák a híreket és nem tudnak arról, hogy a Bankszövetséggel ugyanilyen csinnadrattával írtak alá megállapodást, majd hónapokkal később szemrebbenés nélkül rúgták fel az abban foglaltakat? Vagy hogy a vállalati sajtóosztályokon nincsenek meg azok a tudósítások, melyek szerint négy évvel ezelőtt a Fidesz és személyesen Orbán Viktor milyen átéléssel kampányolt például a tandíj ellen, és most milyen természetességgel hazudják ugyanők azt, hogy továbbra sincs tandíj? Azt hiszi Matolcsy, hogy a jópofának szánt megjegyzéstől, miszerint a Kormány üléstermében írják alá a megállapodást, a GE vezetője meghatódik és nyomban a Kormány feltétlen hívévé szegődik? Azt hiszi Matolcsy, hogy a túljátszott, elvtelen alázat, amivel a nagyvállalatot méltatja, meg a megállapodás aláírása utáni egyoldalú hajlongás a kézfogás közben hitelessé teszi őt és ígéreteit azok után, hogy ugyanez a kormány naponta becsmérli a multikat, a Nyugatot, a piacgazdaságot, a tőkét, a magánbefektetőket és -befektetéseket, a kapitalista rendszert magát? Matolcsy szerint egy világlátott ember nem fogja a fejét gondolatban, amikor pajkos gimnazistaként mosolyogva már megint az ősmagyar agysebészeti konjunktúrából vezeti le, hogy miért fontos hazánkban az egészségügy és benne a nagyvállalatok szerepe a következő években?
Hol élnek ezek az emberek? Tényleg ennyire nem ismerik sem a XXI. századi világgazdaságot, sem a saját hazájuk gazdaságát, annak szereplőit, azok motivációit, működési rendjét és elveit? Tud még messzebb kerülni ez a kormány a polgári értékektől, a polgári világtól, a Magyarország természetes otthonát jelentő Nyugattól - melyhez tartozásunkért őseink milliói ontották a vérüket az évszázadok során -, a sunyi, megalázkodó hajlongásaival, az elvtelen szembedicséréseivel, a hátak mögötti pocskondiázásaival, a saját akolban érzett korlátlan hatalom pitiáner mámorával, a butaságban, erkölcstelenségben és cinizmusban tobzódó személyi állományával?
Komolyan, mi értelme van ennek az egésznek? Miért nem csinálja inkább mindenki azt, amihez ért, Matolcsy például az ártatlan álmodozást az egyszemélyes mgfi Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet (korábban Növekedéskutató Intézet, még korábban Privatizációs Kutató) Kft-jében?
Utolsó kommentek