A mai választás ugyanarról szól, mint a hetekkel ezelőtti hódmezővásárhelyi: legyőzi-e a magyar polgárság a magyar plebejusokat. Hódmezővásárhelyen ez sikerült, ott a polgári értékek, a polgári mentalitás, egy kiváló, hiteles helyi jelölt és a szisztematikusan elvégzett becsületes felkészülés meghozta az eredményt. A választók túlnyomó többsége 8 év után nem dőlt be tovább a plebejus hazudozásnak és megfélemlítésnek.

Ma országosan dől el, hogy a magyar polgárság erősebb-e a plebejusok félrevezetett és megfélemlített tömegeinél. A polgárság szerint Orbánnak mennie kell. Nem tudjuk, mi jön utána, de az ő bukása mindenképp megérett. Jöjjön hónapok bizonytalansága, elhúzódó, reménytelennek tűnő ellenzéki alkudozása, bármi jobb lesz, mint a Fidesz-uralom folytatása. Orbán Fidesze lop, hazudik és megfélemlít, a polgárság és természetes otthonunk, a Nyugat értékeit szembeköpi, az ország és a nemzet hosszútávú érdekeit rutinszerűen rendeli alá a szűk uralkodói kör vélt, vagy valós érdekeinek.

2010-ben, majd 2014-ben a magyarok példátlan felhatalmazást adtak az ország kétségtelenül legtehetségesebb politikusának, hogy az országot új pályára állítsa. Az ország most stabilan új pályán van, egy olyanon, amit Orbán 2010-es szavazói többsége biztosan nem óhajtott. Erkölcstelenség, arrogancia és cinizmus jellemzi a nyugati, polgári helyett bizánci típusú, hűbéri új utat, ami a magyarok 90%-ának biztosan nem érdeke.

2014-ben nem volt könnyű szavazni, mostanra Orbán és a Fidesz megkönnyítették a dolgunkat. Elég a legesélyesebb ellenzékire, meg listán az 5%-ot jó eséllyel megugró ellenzéki pártok bármelyikére szavazni. Jobb lett volna, ha az ellenzék elvégzi a munkát és komolyabb koordinációval vág neki a választásnak, de a polgároknak így is viszonylag egyszerű a döntés.

Ha ma, ahogy hetekkel ezelőtt Hódmezővásárhelyen minden polgár elmegy és okosan szavaz, akkor Orbán legyőzhető. Korrekten előrejelzeni lehetetlen, sok a tényező, kétharmadtól relatív többségig bármi elképzelhető. A levegőben viszont az elmúlt hetekben megerősödött rendszerváltó hangulat, az újra reális képként felsejlő polgári demokrácia és nyugatos fejlődés lehetősége érződik. Az új parlamentben kisebbségbe kerülő Fideszt várok, 98 képviselőt tippelek nekik és 102-t az ellenzéknek, melynek nagy részét a Jobbik viszi, a többin az MSZP-P, LMP és DK osztozik majd.

Rendkívül szimpatikus volt a kampányban a Kétfarkú Kutyapárt és a Juhásszal az élen a korábbiaknál lényegesen hitelesebb Együtt is, de sajnos nincs esélyük megugrani az 5%-ot. Ahogy a Momentumnak sem, de őket nehéz sajnálni emiatt. Amilyen nagy lehetőség volt bennük az olimpiai aláírásgyűjtés után, annyira sikerült leamortizálniuk magukat a legrosszabb magyar politikai hagyományok követésével. Sokkal kevesebb arrogancia és sokkal több szubsztancia kell ahhoz, hogy a fiatalos lendületből valami értékes jöhessen létre.

Az 5%-ot várhatóan megugró pártok közül idén is az LMP tűnik a legvállalhatóbbnak, szorosan mögötte a Jobbik. Az MSZP és a vele szövetkező Párbeszéd, meg a DK ugyanúgy részei az orbáni rendszernek, mint a Fidesz, jó szívvel csak egyéniben szavazhat rájuk a polgár, feltéve, hogy az ő jelöltjük a legesélyesebb az adott körzetben.

Estére okosabbak leszünk, ha minden jól megy, beindul egy 1990-es hangulatú mozgalmas időszak, a magyar demokrácia megerősödik, a magyar társadalom drága tanulságként rögzítheti a közös tudattalanba, hogy teljhatalmat még egyszer nem adunk mégoly tehetséges populistának sem, mint Orbán Viktor.