A kommunista proletárdiktatúra célja mindig ugyanaz: korlátlanul kiterjeszteni az állam befolyását az élet minden területére, az egyén és a társadalom szabadságának a kárára. Ennek érdekében van, hogy ateistának és internacionalistának, máskor vallásosnak és nacionalistának sminkeli magát.

A kommunista proletárdiktatúrában az államhatalom egy önhitt és voluntarista szűk kör kezében összpontosul, melyet kontraszelektált, képzetlen, műveletlen, erkölcstelen és buta funkcionáriusok hada hord a vállán, így a kommunista proletárdiktatúra kevesek magán céljai és ambíciói érdekében áldozza fel és semmisíti meg a közösségi, össztársadalmi, nemzeti célokat, érdekeket és értékeket.

A kommunista proletárdiktatúra agitprop gépezete mindig a széles tömegektől eredezteti legitimációját, a dolgozó népet szolgálja, leveszi annak válláról a rezsi és az egyéni szabadság terheit. Az adottságoktól függetlenül egyforma vízdíjat, egyforma iskolát, egyforma időjárás-jelentést és egyforma életet ígér, egy konform, szürke, silány, nyomasztó világot. Egy többségében kommunista érzelmű társadalomban ezek az igéretek termékeny talajra hullanak, ilyen országban a kommunista proletárdiktatúra viszonylag hosszan, egyéni léptékkel mérve fájdalmasan hosszan rendezkedhet be.

A kommunista proletárdiktatúra mindig épp egy karnyújtásnyira van csak a teljes győzelemtől, a mindenki mást maga mögé utasító, átütő sikertől. A nyilvánvaló kudarcot pillanatnyinak tekinti, mely az ellenség aknamunkájának a következménye. A kommunista proletárdiktatúra élcsapata soha nem hibázhat, (ön)hitük szerint az élet minden területének legnagyobb szakértői ők.

A kommunista proletárdiktatúra folyton a Nyugat hanyatlásáról, meg a tőkések, szelvényvagdosók és spekulánsok rohadásáról beszél. Példaképe a dicső Kelet, ahol központi akarat van, erő és jó szándék. Mivel az ostoba nép ennek ellenére mégis nyugatra vágyik, ezért a határok lezárásával, az emberek röghöz kötésével védi meg őket saját maguktól.

A kommunista proletárdiktatúra végeredménye mindig ugyanaz: lecsúszás, agónia, kilátástalanság, boldogtalan és élhetetlen ország, elvesztegetett évtizedek után lassú és fájdalmas ébredés. Látszatkeresztény és nacionalista, vagy ateista és internacionalista - nincs különbség. A kommunista az kommunista, a proletárok diktatúrája az proletárok diktatúrája így is, úgy is.